ismertető

A kolozsvári Román Nemzeti Színház Opera eredetileg a Magyar Nemzeti Színház nevet viselte. Az épület a középkori városfal délkeleti része lőtt elterülő téren áll, melynek eredeti neve Hunyadi tér volt, ma pedig Stefan cel Mare térnek hívják.

A 18. század végéig tilos volt a vizesárkon kívüli vársíkon való építkezés. A tiltás védelmi célokra szolgát, a vár működése idején szükség volt a vár előtt elterülő térre. Csak az 1830-as évektől kezdett beépülni a terület. Először megépült a Szent György Laktanya 1837-ben, 1900 és 1902 között felépítették az Igazságügyi Palotát, majd 1903-ra kész lett a Tanítók Háza is. Ekkorra már kezdett kialakulni Kolozsvár egyik újabb, központi szerepet betöltő része.

1804 és 1821 között megépült a Farkas utcában egy színházépület, mely igen hamar szűkössé vált. Emellett nem rendelkezett a megfelelő felszereltséggel és tűzvédelmi szempontból is számos hiányossága akadt. Ez volt Kolozsvár első igazi színházi épülete, ezt megelőzően a sok kudarcba fulladt próbálkozás után megalakult és megmaradt színtársulat különböző helyeken lépett fel, saját épület hiányában. A budapesti minisztertanácshoz több ízben fordult új épület építésének kérésével a város elöljárósága. A minisztertanács végül 1903-ban pozitívan bírálta el az új színházépület építésének kérését, azonban anyagi támogatással nem járult az építkezéshez. Az építés helyszínéül a Hunyadi tér, korábban piactérként működő, középső részét jelölték ki.

A tervek elkészítésére nem írtak ki pályázatot, hanem a kormány kijelölte a feladatra a neves bécsi céget, a Fellner&Helmer-t, akik más kolozsvári épület felépítésénél is segédkeztek. A cég két építész vállalkozása volt, mely az 1873 és 1919 közötti időszakban a Színházépítés egyeduralkodója volt Közép-Európában. 48 színház terveinek elkészítése fűződik a nevükhöz. A tervet Ferdinand Fellner készítette el, 1904-ben elfogadta a kolozsvári közgyűlés, majd a budapesti belügyminisztérium is.

Az építési munkálatokat 1904. őszén kezdték el, év végére elkészült az alapozás, majd a következő év nyarára felkerült a tető, végül egy évnyi munkát jelentett a belsőépítészet. Az építkezés 1906. augusztus 15-én fejeződött be, az ünnepélyes felavatás 1906. szeptember 8-án zajlott, mikor megtartották az első színházi előadást is az új épületben, a Magyar Nemzeti Színházban. Az épület kivitelezése nem volt tökéletes, az első évadban már gondot jelentett a játéktér nem megfelelő mérete. A színház akkori igazgatója, Janovics Jenő felkérte a tervek készítőit, azaz a Fellner&Helmer céget, hogy déli irányba bővítse ki az épületet.

A színház 1919-ben a román állam tulajdonába került, így a magyar társulatnak el kellett hagynia az épületet. A társulat átköltözött a Nyári Színkörbe, mely a Sétatér keleti végén állt. A magyar társulat a II. Bécsi döntést követően öt évre visszakapta színházát, 1940 és 1945 között ismét itt tarthatták meg előadásaikat, majd 1945-ben ismét a román állam vette át, ettől kezdve a Román Nemzeti Színház és Opera otthona lett. A déli oldalon újabb bővítést hajtottak végre 1950 és 1956 között, ezzel elnyerte a színházépület a mai alaprajzát.

A színház előtti téren áll Mihail Eminescu szobra, melyet Ovidiu Maitec szobrász készített 1976-ban. A színház főbejáratáshoz vezető lépcső bal oldalán pedig 1986-ban állították fel Lucian Blaga, Romul Ladea által készített szobrát.

            Az épület alaprajza nyújtott téglalap alakú, 30-szor 60 méteres. Homlokzatain a barokk és reneszánsz díszítőelemeket a szecessziós stílussal ötvözték, bejárata a főhomlokzat három tengelyét uralja. Megépítése a Hunyadi tér újjáalakulásának befejező momentumának tekinthető, a színházépülettel alakult ki a tér végleges látképe. A megépítését követően hosszú ideig ez volt Erdély legkorszerűbb színházépülete.