ismertető

Szépvíz örmény katolikus templomának helyén korábban egy kisméretű kápolna állt. Erre konkrét bizonyítéknak számít a templom oltára mögött látható felirat, mely arról számol be, hogy az előző épület 1701-ben már állt. A jelenleg is látható templom építésének költségeit két csoportosulás (Szentháromság Egyesület és a Krisztus kínszenvedéséről nevezett társulat (Passionis Domini) pénztárának adományaiból, valamint a lakosság körében tartott gyűjtés alatt összegyűlt összegből finanszírozták.

            A templom építésének 1762-ben kezdtek neki, ám az anyagi források kimerültek és a településen az általános szegénység miatt nem lehetett gyűjtést szervezni, így a munkálatok néhány évig szüneteltek. 1768-ban az épülő templomhoz még egy régi fatorony csatlakozott, melynek két harangját 1755-ben Sztoyka Zsigmond Antal püspök szentelte fel. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi templom elődje egy fakápolna lehetett. A mai torony második emeltén látható 1763-as felirat tehát nem vonatkozhat a torony elkészültének időpontjára, mivel ekkor még csak a fatorony állt, inkább vonatkozik az egész templom építésének kezdetére. A templom építésének menetét az 1768-as vizitációs jegyzőkönyvből lehet megismerni. Ezen iratból kiderül, hogy az építkezést a szentély felől kezdték, majd ehhez csatlakoztatták a sekrestyét és a hajót, így minél hamarabb lehetőség volt az istentiszteletek megtartására. A fa harangtornyot is ilyen megfontolásból hagyták meg. 1776-ban még mindig fatornyot említ a vizitáció, mely éppen csak egy kicsit magasodik a cserepes templomtető fölé. Valószínűleg a kőtorony és templom külső-belső munkálatainak befejezése 1785-ig elkészült, mivel ebben az évben szentelte fel, vizitációs útja alkalmával gróf Batthyány Ignác püspök.

            Javításokról legkorábban 1846-os emlék tanúskodik, mely a templom nagyobbításának ügyéről ír. A forrás nem tér ki részletesen a tervekre és munkálatokra, de a templom építészeti jellegű tanulmányozás során arra lehet következtetni, hogy a hajó déli falán lévő portikusz megépítéséről lehet szó az említett forrásanyagban. Erre bizonyíték a harmadik pilaszter levágása, mely egyértelműen utal arra, hogy a portikusz későbbi kialakítás eredménye és eredetileg a déli fal egy egységes, pilaszterek által tagolt homlokzat volt. A templom 1856-ban esett át nagyobb hangvételű javításon. Ekkor a templombelsőt kimeszelték, javításokat végeztek a tetőzeten (Schutter András kőműves), kimeszelték a tornyot is, kijavították a meggörbült keresztet és megjavították az órát (Györffi Mihály menasági mester). 1874-ben, 1887-ben és 1895-ben végeztek még ezt követően kisebb javításokat az épületen.

            A templomban jelenleg is látható díszítőfestés és a mennyezet olajjal festett képei 1925-ben készültek, mikor egy újabb, nagymértékű renováláson esett át az épület. A templom falfestésének költségvetéseit tanulmányozva az akkori plébános, Vákár József a kolozsvári festővel, Passerár Endrével kötött szerződést a falképek elkészítésre 1925. szeptember 3-án. A plébános a falképek modelljeit is meghatározta, így a hajó legnagyobb méretű falképéhez Raffaello Krisztus Színeváltozása című festményét vették alapul. A szentély boltozatának falképéhez egy népies szentképet vettek alapul, melyen bárányt ölelő gyerek Jézus látható. Ezt a festményt mára átfestették. Szintén az 1925-ös átalakítás eredménye a torony és hajó találkozásánál hozzáépített kis raktár, melynek költségeit a Szentháromság Segély Egyesület vállalta. A raktár a templomi felszerelések tárolására szolgált. Ugyancsak ekkor adományozták többen is a festett üvegablakokat, melyeket 1926-ban Richard Schlein készített.

            Mára a templom egyetlen eredeti berendezési tárgya a 18. századi főoltár, melyet egy erzsébetvárosi polgár, Jordán Vártán adományozott. Ezen a főoltáron eredetileg a Szentháromságot ábrázoló oltárkép volt látható, a 20. század elejéig, helyét azonban átvette a köpenyét kettévágó Szent Márton és a koldust ábrázoló kép.