Megye: Bihar megye.
Erdély régió.
Asszonyvására Érmihályfalvától délkeletre található,
az érmelléki hegyek alatt fekvő település Bihar megyében.
A települést a honfoglalás utáni időkben itt letelepedett Gutkeled nemzetiség alapította. Róluk érdemes tudni, hogy a Dunántúlról érkeztek. A környéken jelentős birtokosok lettek a Hont Pázmányok. A legjelentősebb birtokok viszont továbbra is a király tulajdonában álltak, a királynő pedig az alábbi birtokok fölött rendelkezett: Asszonyvására, Szalacs, Bogyoszló, Vasad és Piskolt.
A vására névalak különleges titulust jelöl ki a
településnek a környező hasonló nevű falvakhoz képest.
Asszonyvásárát legkorábban egy XIII. századi oklevél említi, majd egy XIV. századi iratból Foro Reginae névalakja ismert. (Királyné vására-ként értelmezhető) . A névalak az alán asszony szavunkból ered. Ezt az Árpád-korban értelmezték: „úrnő, fejedelemnő, királyné” névalakban is. Néhány forrásban különböző névalakokban említik: Forum Virginis, Forum Dominae.
Azok a települések, melyek nevében közvetve avagy
közvetlenül szerepelt az "asszony" névalak a királynő tulajdonát
képezték. A korszakban ezek az alábbi falvak voltak:
Asszonyfalva, Asszonylaka, Asszonynépe, Asszonytelek, Asszonypataka.
A névalak második eleme, a vásár
utótaggal is megannyi települést találunk Erdélyben. Az ezen
utótaggal rendelkező falvakban (ahogy azt nevük is mutatja) az volt a
közös, hogy valamennyien vásártartó helyként funkcionáltak. Ezek az
alábbi helységek voltak:
Balavásár (1325 Balavasara; 1482 Balawasar), vagy a Bánffyhunyad melletti Sárvásár.
Az 1200-as években Erdélyben az egyik legjelentősebb
község lehetett, vámjának hála. A vámok közül a legjelentősebbek: a
bihari, békési és zarándi vásárvámok (váradi egyház kezében),
valamint az itteni várak (király kezében).
A lakosságot a XIII. századig a csőszök és a
tárnokok alkották. A tatárjárás alkalmával a falu elpusztult. Ezt
követően IV. Béla tett kísérletet lakosság betelepítésére. A
birtokok egy részét Marcellnek, másik részét pedig Jakab tábornoknak
juttatta.
Az itteni lakosság azonban a környék mocsaraiban
átvészelte a tatár támadást és a veszély elhárulta után
visszatelepültek. A török támadások alkalmával az itt élők a
völgykatlanban találtak menedékre.
A támadássorozatot
követően az új település felépítésére a XIII. század második felében
került sor. Ez a terra Ahsunvasara nevet kapta. IV. László
többször is idelátogatott, egyes esetekben okleveleket is adott ki.
Ezek közül talán a legismertebb az , amelyben hűtlenséget állapít meg
Dorogfi Miklóssal szemben.
Az 1300-as években a falu a
pápai tizedjegyzék említi, a papja 4-4 garas pápai tizedet fizetett.
Ez alapján mondhatjuk, hogy a falu kis-közepes méretű lehetett.
A család hangsúlyos
szerepének letéteményesei a környéken fellelhető Fráter kúriák
Érsemjénben, Gálospetriben és Cséhteleken.
A
fejedelem I. Rákóczi György mindig is kedvelte a halászatot, ezért a
település melletti kis értáplálta tavat kecsege-tenyésztésre
berendezte.
A török és habsburg támadások jelentős károkat okoztak az egész országnak. Ezen a területen is érezhetőek voltak a tragikus események hatásai, egy XVII. századi forrás például Asszonyvásáráról úgy emlékezik meg, hogy nyolc éven keresztül néptelen falu volt.
Akkori
birtokosa Nádaskay Ferenc volt, aki többek között Butti Farkas és
Szántó Ferencnek adta el az akkoriban puszta falut.
A
XVIII. században mintegy 23 magyar jobbágy család lakta. A század
második felében a források néhány nemes családot is megemlítenek:
Paulus Nagy, Andreas Nagy, Petrus Nagy és Samuel Nagy.
A század második felében kezdi meg működését az itteni
római katolikus elemi iskola és 1784-ben a plébánia. Ebben az évben
népszámlálást végeztek. Társadalmi státus alapján ekkori lakosságának
döntő többsége zsellér, a polgárok és parasztok száma sem
elhanyagolható, valamint tizenegy nemes és két pap lakja.
A század utolsó évtizedében a református templomot
építették meg. A XIX. században már 1168 lélekszámú település.
Az 1848-49-es szabadságharc időszakában Asszonyvására
lakói megannyi ingósággal segítették a harcoló honvédeket. Ez főként
Kuthy Sándor asszonyvásári református lelkész, az érmelléki
egyházmegye esperese közbenjárásával valósulhatott meg.
A XIX. század második felében Fényes Elek írásában már Asszonyvásáraként olvashatunk róla. Ekkorra már többségbe kerültek a reformátusok. A XIX. század utolsó éveiben adják át a premontrei rend templomát.
1850-es összeírások alapján a
lakosság nagy része magyar.