Asszonyvására

Útvonaltervező

ismertető

Megye: Bihar megye.
Erdély régió.

Asszonyvására Érmihályfalvától délkeletre található, az érmelléki hegyek alatt fekvő település Bihar megyében.

Története röviden

A települést a honfoglalás utáni időkben itt letelepedett Gutkeled nemzetiség alapította. Róluk érdemes tudni, hogy a Dunántúlról érkeztek. A környéken jelentős birtokosok lettek a Hont Pázmányok. A legjelentősebb birtokok viszont továbbra is a király tulajdonában álltak, a királynő pedig az alábbi birtokok fölött rendelkezett: Asszonyvására, Szalacs, Bogyoszló, Vasad és Piskolt.

A legrégebbi források szerint a települést Boldog-Asszony-Vásárának nevezték, de a későbbiekben az Asszonyharcz névalak is elterjedt. Az 1517-es reformáció után a Boldog jelzőt egyre gyakrabban mellőzték. A névalak második fele az itt tartott vásárokról ered, de értelmezhetjük tulajdonosára, a királynőre való utalásként is.

A vására névalak különleges titulust jelöl ki a településnek a környező hasonló nevű falvakhoz képest.

Asszonyvásárát legkorábban egy XIII. századi oklevél említi, majd egy XIV. századi iratból Foro Reginae névalakja ismert. (Királyné vására-ként értelmezhető) . A névalak az alán asszony szavunkból ered. Ezt az Árpád-korban értelmezték: „úrnő, fejedelemnő, királyné” névalakban is. Néhány forrásban különböző névalakokban említik: Forum Virginis, Forum Dominae.

Azok a települések, melyek nevében közvetve avagy közvetlenül szerepelt az "asszony" névalak a királynő tulajdonát képezték. A korszakban ezek az alábbi falvak voltak:

Asszonyfalva, Asszonylaka, Asszonynépe, Asszonytelek, Asszonypataka.

A névalak második eleme, a vásár utótaggal is megannyi települést találunk Erdélyben. Az ezen utótaggal rendelkező falvakban (ahogy azt nevük is mutatja) az volt a közös, hogy valamennyien vásártartó helyként funkcionáltak. Ezek az alábbi helységek voltak:

Balavásár (1325 Balavasara; 1482 Balawasar), vagy a Bánffyhunyad melletti Sárvásár.

Az 1200-as években Erdélyben az egyik legjelentősebb község lehetett, vámjának hála. A vámok közül a legjelentősebbek: a bihari, békési és zarándi vásárvámok (váradi egyház kezében), valamint az itteni várak (király kezében).

Mint arra már utalást is tettünk, az idő előrehaladtával rendkívül sokféle névalakban tűnt fel a szóban forgó település:
Forum Reginae; Ahzunwasara; Azunvasara; Assumhari (=Azzunvasari);Azunvasara; Azzonwasara; Azzonivasara; Asszonvására; Aszszony Vására / Alzson Vassary; Aszszony-Vására; Asszonyvására; Asszony Vására; Asszonyvására; Asszonyvásár; Asszonyvására; Asszonyvására.

A település mai és régebbi helye nem esett egyazon területre, egykor ugyanis a Székelyhídra vezető országút két oldalán volt. Ezt a területet Malomgáttőnek nevezték. Ekkor még csupán két utcája volt, az egyik a Kengyelér irányába, másik az új település felé tartott. Miután megalapult az új falu, ezt a régit csak Puszta-helyként emlegették. Meg kell említeni, hogy itt volt az 1600-as évekig a református templom, és egy középkori szentély is, valamin egy földvárat is emlegetnek a források.

A lakosságot a XIII. századig a csőszök és a tárnokok alkották. A tatárjárás alkalmával a falu elpusztult. Ezt követően IV. Béla tett kísérletet lakosság betelepítésére. A birtokok egy részét Marcellnek, másik részét pedig Jakab tábornoknak juttatta.

Az itteni lakosság azonban a környék mocsaraiban átvészelte a tatár támadást és a veszély elhárulta után visszatelepültek. A török támadások alkalmával az itt élők a völgykatlanban találtak menedékre.

A támadássorozatot követően az új település felépítésére a XIII. század második felében került sor. Ez a terra Ahsunvasara nevet kapta. IV. László többször is idelátogatott, egyes esetekben okleveleket is adott ki. Ezek közül talán a legismertebb az , amelyben hűtlenséget állapít meg Dorogfi Miklóssal szemben.

Az 1300-as években a falu a pápai tizedjegyzék említi, a papja 4-4 garas pápai tizedet fizetett. Ez alapján mondhatjuk, hogy a falu kis-közepes méretű lehetett.

A XV. század során több személynevet is említenek a ránk maradt források: Blasi és Fekete. Megállapítható ebből, hogy a falut mindigis magyarok lakták. Jobbágynévsorban pedig az alábbi személyneveket olvashatjuk: Adam, Achady, Bartha, Bodogh, Chokaly, Domby, Fanckikay, Feyer, Fekethe, Kerekes, Keresy, Koly, Magas, Pap, Parlaghy, Zabop. Zewch, Zenay magyar eredetű, illetve a Braxe, Fistulator, Mod, Pastor, Sutor, Thoth.

A mohácsi vész utáni időszakban már a reformáció hatásai egyértelműen érzékelhetőek. A katolikus plébánia 1552-ben megszűnt. Ebben az évben keletkezett forrás 26 jobbágytelekből álló faluként ír Asszonyvásáráról, mely akkor Salgay Bálint birtokában állott.

A korszakban is számos forrásban találkozunk magyar eredetű személynevekkel, a leggyakrabban az alábbiakkal:
Balassy, Chatho, Chjonthos, Dersy, Fekethe, Gal, Hegy, Kerekes, Cristoph, Lawas, Nagj, Oswald, Pap, Peley, Peel. 1570-ben már néhány új magyar név is szerepel: Dombay, Eles, Jakab, Kathona, Kerek, Pal, Petes, Sos, Zabo, Zwcz, Vylaky.

A XVI. század végén Báthory István fejedelem Fráter I. Pálnak adományozza a települést. Annak utóda Fráter Péter építteti meg az itteni kastélyát, a család következő lemenője, Fráter IX. Pál ( aki egyébként a vármegye főjegyzője volt) , adományként a várat a premontrei rendnek juttatja.

A család hangsúlyos szerepének letéteményesei a környéken fellelhető Fráter kúriák Érsemjénben, Gálospetriben és Cséhteleken.

A fejedelem I. Rákóczi György mindig is kedvelte a halászatot, ezért a település melletti kis értáplálta tavat kecsege-tenyésztésre berendezte.

A török és habsburg támadások jelentős károkat okoztak az egész országnak. Ezen a területen is érezhetőek voltak a tragikus események hatásai, egy XVII. századi forrás például Asszonyvásáráról úgy emlékezik meg, hogy nyolc éven keresztül néptelen falu volt.

Akkori birtokosa Nádaskay Ferenc volt, aki többek között Butti Farkas és Szántó Ferencnek adta el az akkoriban puszta falut.

A XVIII. században mintegy 23 magyar jobbágy család lakta. A század második felében a források néhány nemes családot is megemlítenek: Paulus Nagy, Andreas Nagy, Petrus Nagy és Samuel Nagy.

A század második felében kezdi meg működését az itteni római katolikus elemi iskola és 1784-ben a plébánia. Ebben az évben népszámlálást végeztek. Társadalmi státus alapján ekkori lakosságának döntő többsége zsellér, a polgárok és parasztok száma sem elhanyagolható, valamint tizenegy nemes és két pap lakja.

A század utolsó évtizedében a református templomot építették meg. A XIX. században már 1168 lélekszámú település.

Az 1848-49-es szabadságharc időszakában Asszonyvására lakói megannyi ingósággal segítették a harcoló honvédeket. Ez főként Kuthy Sándor asszonyvásári református lelkész, az érmelléki egyházmegye esperese közbenjárásával valósulhatott meg.

A XIX. század második felében Fényes Elek írásában már Asszonyvásáraként olvashatunk róla. Ekkorra már többségbe kerültek a reformátusok. A XIX. század utolsó éveiben adják át a premontrei rend templomát.

1850-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar.