ismertető

Megye: Temes megye.
Erdély régió.

A szabályos alaprajzú Detta település a Bánságban található, Temes megyében, közvetlenül a Birda patak partján.   Bár helyileg különálló, közigazgatásilag egységet képez Opatica faluval.  

A Detta elnevezés. . .
feltehetően egy középkori vár elnevezéséből ered, mely egy szláv személynévből alakult ki (Deed). A törökök kiűzését követő időszakban már a névszerkezet a mai elnevezést tükrözi. A település és Temes vármegyek erélyes fellépésének köszönhető, hogy a 20. században is megőrizte nevét és az Országos Községi Törzskönyvbizottságnak nem sikerült a Déd nevet bevezetni.

Története röviden:

Miután sikerült a területről a törököket kiszorítani a települést német telepesekkel népesítették be, akik főként Elzász-Lotharingiából és Bajorországból érkeztek ide. A 18. században már 600 fő volt a falu lakóinak száma. Fontos előrelépés volt, hogy 1810-ben megkapta a mezővárosi rangot  az ezzel járó privilégiumokkal. Talán legfontosabb kiváltságnak számított hei és országos - vásártartó joga.
Az 1848-49-es szabadságharc egyik fontos momentumának egyik állomása, Bem seregei foglalták vissza az ellenség karmaiból. A 19. század végétől megannyi területen jellemző vasútépítési láz ezt a területet is elérte. Ennek legnagyobb gazdasági jelentősége, hogy Detta gabonakereskedelmi és malomipari központ lett.

A dinamikus fejlődésnek ez még csak a kezdete volt, hiszen az 1900-as évek első évtizedeiben már működött itt egy hengermalom és három gőzmalom, két téglagyár, gépgyár, vasöntöde, kalapgyár, építőanyag-ipari telep. A vívmányok ellenére is egy közigazgatási reform lefokozta nagyközséggé, de a fejlődés szele által megérintett Detta már ekkorra hatilapokkal és takarékpénztárakkal bővűlt.

Miután az első világháború a hármasszövetség országainak vereségével zárult, a községet Romániához csatolták, ami a gabonatermesztés-alapú gazdasági struktúrát teljesen életképtelenné tette. Sovány vígasznak bizonyult, hogy 1920-ban a furnérgyár, 1925-ben pedig a Prochaska fafeldolgozó üzem nyílt meg.

Repülőtere a második világháború idején működött, de mikor nyílvánvalóvá vált a németek veresége, a lakosság nagy része német nemzetiségük révén a katonákkal a menekülést választotta. Amelyik német mégis az ittmaradást választotta, a vörösterror félelmetes megtorlásával kellett számoljon: nagy részüket kényszermunkatáborokba szállították.

A város rangot csupán a 20. század második felében, 1968-ban szerezte meg.

Lakossága:

Az 1900-as népszámlálási adatok szerint a majdnem 4000 fős nagyközség nagyrésze német, jelentős magyar, román, szerb és bolgár kisebbséggel. Felekezeti hovatartozásukat tekintve nagyrészt a római katolikus hitet gyakorolják, de élnek itt ortodox, zsidó, evangélikus, református és görögkatolikus vallásúak is.

2002-es adatok már teljesen más arányt mutatnak, a lakosság nagy része román, de jelentős a magyarság, a németek , a szerbek, a cigányok és a bolgárok száma. Az emberek nagyrésze ortodox és római katolikus vallású.

Látnivalók:

• Ortodox kápolnája és római katoikus temploma egyaránt a 20. században épült, tehát az adott korszak stílusjegyei nagyszerűen láthatóak ezen épületeket.
• Egy emléktábla, melyet Reviczky Gyula készített kedvesének.
• Tűzoltótoronyban található helytörténeti múzeuma.
• A fürdőzni vágyókat igényesen kialakított, extrákkal felszerelt termálstrandja és gyönyörű parkja várja.
  

Gazdaság:

• A könnyűipari ágazatok (élelmiszer- és textilipar) jelentős a környéken.
• Az ezredfordulót megelőző évben nyitotta meg ismét kapuit az Eybl, amely mintegy 1900 embernek munkát biztosító gyár.
• fafeldolgozó üzeme: Plapaf
• a földművelés is némileg hozzájárul a gazdasági bevételekhez
  

A város híres emberei: 

• Ovidiu Ganţ, a Német Demokrata Fórum képviselője itt született.
• A híres irodalomtudós Mihai J. Spăriosu is itt látta meg a napvilágot.
• Szintén a város szülötte a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos Haubrich József.
• Nevelőként a városban tevékenykedett a 19. század második felében Reviczky Gyula.