Felsővisó

Útvonaltervező

ismertető

Megye: Máramaros megye.
Erdély régió.

Felsővisó a Vasér Visóba folyásánál, Máramarosszigettől 62 km-re délkeletre, a Máramarosi-havasok lábánál, 600 méteres tengerszint feletti magasságban található Máramaros megyei város. Közigazgatásilag egyazon egységet képet Középvizsóval. Az itt élők nagy része a két fő vízfolyás menti településrészeken él, melyek kisebb kiterjedésűek : Valea Vinului (Weintal), Valea Vaserului (Wassertal), Valea Peştilor (Fischtal), Valea Scradiei (Schradental), Novăţ (Neuwetz) és Novicior (Nowitschor).

Elnevezése

minden bizonnyal a Visó folyóról ered. Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIV. századból származik. Ebben a forrásban még Ketwyssouként olvashatunk róla, de az idők folyamán több névalak is ismert: Felsewysso Între Râuri ('folyók köze') .

Története röviden

A település lakosságáról elmondható, hogy Máramaros vármegyében éltek, társadalmi státusukat illetően valamennyien kisnemesek voltak. A román lakosság főként a Visó partján, míg a ruszinok első sorban a Vasér völgyben telepedtek le és hozták létre a Novăţ és Valea Scradei házcsoportokat.

A város centrumának első letelepedői salzkammerguti favágók voltak, akik nem itt akartak véglegesen letelepedni, eredeti lakóhelyükre azonban nem térhettek vissza, hiszen a területileg illetékes kamarától erre nem kaptak engedélyt, ezért sztrájkhoz folyamodtak. Néhány németmokrai család is verbuválódott csapatukba, majd a XVIII. század második harmadában más családok is érkeztek ide.

Egy némileg elszeparált településrész jött létre az ausztriai németek letelepedésével, mely a Tie Taitsche Reih ('német sor') elnevezést kapta. Az itt élők fő tevékenységének számított a fakitermelés, a tutajozs, az ácsmunka és a zsindelykészítés, majd az idő előrehaladtával közülük került ki az itteni vasutasok és kőművesek nagy része. A XX. századra jellemző volt elmagyarosodásuk.

Érdemes megjegyezni, hogy az első zsidó lakosa a morvaországi Nikolsburgól való Schmuel Fruchter rabbi a XVIII. század közepén érkezett meg, majd egy évszázaddal később Bukovinából és Galíciából nagyobb tömegben érkeztek ide zsidók. Ők is némileg elszeparálódva éltek, saját negyedet létrehozván. Fő tevékenységük eléggé heterogén volt: egy részük kézműves, más részük kereskedő, de voltak kocsmárosok, favágók, fuvarosok, földművesek, pásztorok és hordárok is közöttük. Vallásukhoz ragaszkodtak, ám a haszidizmus itt is széles körben elterjedt idővel. Az 1800-as évek második felétől jellemtő, hogy a Kárpát-medence legnevesebb jesivája között említik.

1907-ben nyitották meg az első itteni héber betűs nyomdát, jesiva pedig saját folyóirattal rendelkezett. Nyelvüket tekintve a jiddis nyelvet használtál, ilyen nyelven jelentették meg 1935-től Kolenu – Unzere stimé ('Hang – A mi hangunk') címet viselő újságukat.

Fontos kiemelni Simeon Pop életművét, hiszen a petrovai születéső görög katolikus pap 1848–1849-ben a szabadságharcban részt vett, majd elfogták és elítélték. 1854-ben sikerült kiszabadulnia, és tizenegy évvel később országgyűlési képviselő lett.

Jeles momentum volt a XIX. században, mikor megindult a Suliguli-forrás vizének palackozása és értékesítése.

Magyarországon akkoriban ez volt a legerősebb ásványvíz, ezért higítatlanul nem lehetett fogyasztani. A lakosság a kolera járvány idején ezt itta védekezésképp.

A második világháború idején a leordinai tábori csendőrség gettókba gyűjtötte össze az alábbi települések zsidó lakosságát: Borsa, Ruszpolyána, Leordina, Majszin, Petrova és Ruszkova.

1944-ben kezdték meg a mintegy tizenhétezer fő deportálását Auschwitzba Kassán keresztül.

A háború után a deportált felsővisói zsidóságból csupán 700an maradtak életben. A felsővisói németeket evakuálták a sziléziai barakkokba a borsaiakkal együtt. Többségük miután visszatért a vörös hadsereg katonái a Szovjetunióba szállította őket a gulágokba, kényszermunkára kényszerítve.

Felsővisó 1956-ban nyerte el a városi rangot.

1990-es évektől jellemző az itteni lakosság kivándorlása Németországba.

Lakossága

1900-as népszámlálási adatok szerint a lakosság nagy része német nemzetiségű, de nem elhanyagolható az itt élő románok, magyarok és ruszinok számaránya sem. Vallási hovatartozásukat tekintve többségük görög katolikus, de majdnem ugyanennyi arányban élnek itt zsidók és római katolikus vallásúak is. A magyar nyelven írók és beszélők aránya rendkívül magas.

2002-ben az itt élők döntő többsége román nemzetiségű, de továbbra is élt itt német, magyar, sőt ekkor már ukrán nemzetiségű is. Felekezeti hovatartozást tekintve a lakosság nagy része ortodox vallású. Szót kell viszont ejteni az itt élő római katolikus és görög katolikus vallásúakról is.