ismertető

Megye: Beszterce-Naszód megye.
Erdély régió.

Magyardécse Árpástó Beszterce-Naszód megyében található községgel egyazon közigazgatási egységet alkotó falu. A település egyébként cseresznye termesztéséről ismert.

Történelme röviden

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla a XIII. századból származik. Ebben az időszakban Bélus és Fülöp volt birtokosa. Róluk azt lehet tudni, hogy Bálványosváralja volt hűbéresük.

A XIII. század második felétől az Apafi család növelte meg befolyását a területen. A török betörések itt is állandósultak jelentős károkat okozván a lakosságnak. Már ebben az időszakban is voltak itt parasztok, zsellérek. A település belterületén a régészek érdekes maradványokra bukkantak. A XVIII. század második felétől a faluban helyőrség működött.

Az itt feltárt leletek egyértelműen bizonyítják, hogy már az őskorban lakott terület. Egyes hagyományok úgy tartják, hogy óriások éltek itt, a régebbi pénzérméket az Óriás nevű területen hozták felszínre.


Mások úgy vélik, hogy ezen az erdők borította területen élt Máthé és Lukács pásztor, így keletkezett a falu.

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIII. századból származik. Ebben Dychaként olvashatunk róla. Géza fejedelem idején alapulhatott a falu. A lakosságok illetően a XVII. században székely telepesek érkeztek. Az 1848-49-es  szabadságharc alatt Bethlen seregében harcoltak az itteniek. Az 1300-as évektől a lakosság egy részét mint katolikus egyházközösség tartják nyilván. A reformációt követően viszont valamennyien felvették az új hitet.

A középkorban minden bizonnyal templom állt itt, melynek XVI. századi harangját ma is használják. A napjainkban látható templom a XVIII. században épült, de a XX. században újabb elemekkel toldották meg (orgonája is ekkori) .

A lakosságnak jelentős megrázkódtatás volt a két világháború, melynek hősi halottaira több műemlék is emlékeztet. A világháborúk mellett azonban az amerikába történő kivándorlás és a szibériába való kényszermunkára elhurcolás is mély sebeket ejtett, csak úgy, mint az 1956-ban történtek.

Fekvése

A település Árpádostólól délre található, három palaterületre építve. Ezért tartós esőzések idején a talajrétegek elcsúszhatnak, jelentős veszélyforrást képezve ezáltal. Több helyen emiatt például tilos építkezni. Az itteni dombok forrásai megoldják a lakosság vízellátását.

Hagyományok

Népviselet

A férfiaknál jellemző ruhadarabok: fehér ing, mellény, fekete nadrág, tollas kalap és fekete bőrcsizma.

Nőknél: ujjnélküli ruha, rövid vagy hosszú ujjú magyar ing, pendely, kötény, piros szalag, bőrcsizma.

Rendezvények

Itt rendezik meg évente júniusban az ún. cseresznyemajálist. Ez a rendezvény legelőször 1893-ban került megrendezésre. Napjainkban helyi, határon túli lakosság egyaránt meghívott. Menete: hagyományosan istentisztelettel veszi kezdetét.

A kulturális programokat a zöldben rendezik meg: itt előadók, együttesek lépnek fel, majd a hagyományos, itt termett cseresznyével kínálják az érdeklődőket. Este kezdetét veszi a bál.

Kádár József Szolnok Doboka vármegye monográphiája a következő tényeket rögzíti: 

"Nevének változatai: 1269-ben*Fejér. Cod. IV. vol. III. 538. Dycha. 1305-ben*Gr. Bethlen ltár. Dethsche (tán Dechche?) 1447-ben*U. o. Decheu. 1643-ban*Széki egyh. jkönyv. Deczieh. 1658-ban*Megyei ltár. Decze. 1750-ben*U. o. Magyar-Décse. *Szamosközi István Décse nevét Decineum szóból származtatja. (Történelmi Tár 1889. évf. 35. l. )

Décse nevét ily nevű alapitójától vehette, Gyicsa oláh neve a magyar átalakítása.

Először emlittetik 1269-ben*Fejér. Cod. IV. vol. III. 538. Dycha néven.

A Szamos balpartján, Árpástótól délre emelkedő magas hegy tetején épült falu, Deéstől 20'2 kilométerre, a bethleni járásban fekszik.

Décse, alig lehet kétségünk ez iránt, Szolnokvárához tartozó föld volt s mint ilyennek birtokosai várjobbágyok voltak. Ezek azonban jól lehet, a várföldeket nem örökjogon birták, a folytonos apáról fiúra való átöröklés folytán, itt is, mint mindenütt a XIII. század vége felé, már sajátjokul tekintették a vár földjeit, adták-vettek a nélkül, hogy valaki a jogczímért kérdőre vonta volna őket.

Décsét 1269 táján*Fejér. Cod. IV. vol. III. 538. fele részben a Márk fia Belus s ennek fiai: Márk, Ábrahám és Pál birták, másik felét pedig Jakab fia Fülöp várjobbágyok. Ezek a mondott évben egész Décsét a szomszéd birtokosnak Apa ispánnak, a mai gróf Bethlen család ősének eladták 15–15, összesen 30 márka ezüstért. A Bethleneknek 1305-ik*Gr. Bethlen ltár. osztálylevele szerint pedig Décse ezen Apa fiának Gergelynek, a későbbi Apaffyak ősének jutott.

Ezen Gergely, másként Gegus után fiára Jánosra szállott át Décse, kinek részére 1353-ban*Fejér. Cod. IX. vol. II. 295. Décse határait kijáratták Bálványosvára felől, mert némely földek időközben jogtalanul a várhoz csatoltattak. *Ekkori határa kezdődik ott, hol a Poloscca vize a Szamosba esik és ezen folyón felül valamivel átmegyen a horgos úton, hol a nagy útba jő, melyen keresztül menve egy Wrch (örcs, Berch)-re hág és ezen keresztül mindjárt leszáll a Byrchez és ugyanezen Byrch felett húzódik különböző jegyeken a Szakadatig (Chakadat), innen jobbfelé a térségen át Gokor sumhoz, hol van a határhalom és ezen meta mellett a Berch-en át a Dycha folyóhoz húzódva és ezen átmenve a Wrth-al szembe és innen felmegy megint a Byrchre és megyen ezen át azon helyig, melyet köznyelven Fertyz-nek neveznek s itt van egy meta. Azután mindig a Byrch-en húzódik a mezőig, melyet köznyelven Rekety-nek neveznek s itt egy földhalom (meta) és ettől a folyamon egy kissé felül felmegy a Nádasfőre (tetőre) s itt határos Bana és János Szerecsen (Serechen) fiaival, hol a Bana metai vannak. E vég határhelytől ugyanazon folyóhoz húzódik kelet felől s itt felhág az Orthon át az Ispanlesy helyhez és itt a várral határos s innen ad tonentem vagy torrentem (zápor vagy sebes patak) Droch-hoz (Daróczpataka) és ezen felhúzódik az Egris folyó fejéhez és itt az Apa ispán határjelével találkozik. (Teutsch és Firnhaber Urkundenbuch Siebenbürgens 94, 95. l. ) Décsei ev. ref. egyh. ltár.

1404-ben*Torma gyüjt. gr. Bethlen ltár. Bethlen Antal és Márk, Gergely az Antal fia, úgy Apaffy Mihály, a László fia, tiltják Miklóst a szántói bán fiát Décse határának elfoglalásától.

Décse újra sokat szenvedett Bálványosvárától, midőn 1407-ben a vár a szántói Laczkok kezére került, kik azt elfoglalván, a jobbágyokat megadóztatták, kifosztották, szóval sok kárt okoztak, a mint ez az ennek folytán 1410-ben keletkezett perből*E. F. L. I. fasc. 22. B. kitűnik, itt és más birtokaiban ezer arany forintnál több kárt okoztak.

1447-ben*Gr. Bethlen ltár. Apaffy Miklós végrendelkezik felette.

1454-ben*U. o. Décse határából szántói Laczk Miklós elfoglalt, a miért Bethlen Márkus és Antal, Apanagyfalusi Miklós fia Mihály tiltakozik; ugyanez évben Décsének határát Bálványosvár és Vicze felől újból kijáratják, de ez ellen már a várnagy Laczk Miklós tiltakozik *L. folytatását Apanagyfalunál.

1466-ban*Gr. Bethlen ltár. Szentgyörgyi és Bazini gróf János vajda meghagyja Apaffy Mihály, Bethlen Márk és Antal kérésére a bálványosi várnagynak, hogy ezek itteni határaiba kárt ne tegyen s azokat a határokat tartsa meg, melyeket már előbb kijárattak.

1467-ben*Km. prot. f. 35. Apaffy Mihály egész Décsét Toki Bálintnak zálogosította el.

1468-ban*Dl. 27184. Mátyás király az Apafty Mihálytól hűtlenség czimén elkobzott ezen falut neki Borgó, Szépmező stb. faluival együtt visszaadja.

1472-ben*Gr. Bethlen ltár. Apaffy Mihály fiai: Ferencz, Lénárd és Miklós birják, kik János váradi püspök, Bálványosvára birtokosa ellen tiltakoznak egy itteni határrész elfoglalása miatt.

1523-ban*Dl. 23746. Apaffy Ferencz Bálványos urát, Perényi Ferencz váradi püspököt perbe fogta a Décse mellett lévő erdő, legelő és Daróczpataka nevű földrész birtokjoga iránt.

1534-ben*Km. prot. 1534. 13. és gr. Bethlen ltár. néh. Apaffy Miklós özvegye Monostori Katalin és fia Gergely, ugyanazon Miklósnak fiát Farkast, néh. Apaffy Miklós itteni részének elidegenítésétől eltiltják.

1535-ben*Km. prot. 1534: 33. és Doboka J. 1. Jankafi Lázár, a neki János királytól Apaffy Miklós hűtlensége miatt adományozott részt, Apaffy Miklós fiainak: Gergely, György, László, Miklós és Farkasnak bizonyos összegért visszaereszti.

1537-ben*Torma cs. ltár. egyik birtokosa Kemény János.

1566-ban*Torma gyüjt. Károlyi Klárát Apaffy Gáspár özvegyét Apaffy Gergely főudvarnok és tanácsos, úgy István és Ferencz a királyi táblára idéztetik, mivel férje itteni részét pusztítja.

1568-ban*U. o. Apaffy Erzsébet Szabadkai Kis Ambrusné, Apaffy Druzsi Károlyi Lászlóné Apaffy Gergelyt, Istvánt, Imrét és Ferenczet, kik a fiat illetőkből leánynegyedet s a leányokat illetőkből a részt kiadni nem akarták, a kir. táblán megnyerték.

Az apanagyfalvi Apaffy család czímere. Az apanagyfalvi Apaffy család czímere. *Siebm. Wapp. IV. B. 15. Ab. 12. Taf.

1568-ban*E. F. L. I. V. 4. néhai Apaffy Farkas fiai: Gergely, István, Imre és András s néh. Apaffy Miklós fia Ferencz ezen birtokukba új adomány czimén beigtattatnak.

1575-ben Beszterczén, decz. 10-én*Torma gyüjt. a Békés-párti Apaffy Imre hűtlensége bélyegén itteni és több más falubeli részét a fejedelem Apaffy István fogarasi várnagy és Lénárd udvari tanácsosnak adományozza.

1577-ben*Km. Szolnok int. B. 25, 46. F. 5. Apaffy Ferencz özvegye Bánffy Klára egyik birtokos, jobbágyai: Nagy Orbán és Ferencz János.

1584-ben*Gr. Bethlen ltár és Km. prot. D. 130. Apaffy István, Miklós és Imre magszakadásuk esetére itteni részük örökösévé a Bethlenieket teszik.

1585-ben*Km. Zolnok int. C. 2. Bánffy Anna Apaffy Leonard özvegye és leánya Erzsébet (Szenes és Lázár jobbágy cs. ) 1586-ban*Km. Doboka A. 7. és Lib. Reg. II. Sig. Báthory 247. l. Apaffy Miklóssal per közben úgy egyeztek meg, hogy Erzsébetnek lehető kihaltával az itteni része Miklósra szálljon, melyet a fejedelem is megerősített 1589-ben.

1595-ben*U. o. Apaffy Albert, Miklós és Erzsébet birják.

Egy 1603. évi*Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. B. feljegyzés szerint Schneckenhausen csász. biztosnak adományoztatott.

1610-ben*Gr. Bethlen ltár. néh. Apaffy Gergely fiai: Miklós (1589) s ennek fiai György és Ferencz; másik fia Lénárd, neje Bánffy Anna s ennek leánya Erzsébet Erdélyi Istvánné úgy békéltek ki ősük Apaffy Gergely itteni birtokán, hogy az Erdélyiné által eddig is úgy itt, mint a két Oroszfaluban, Árpástón, A. -Nagyfaluban, Bödönben és Sz. -Újfaluban birt rész örökre neki és utódaira maradjon.

1618-ban*Rettegi gyüjt. Apaffy György és Erdélyi István birják, ez egy, Apaffy pedig két gyalogpuskást (Gira Miklós és Fazakas Demeter) állit ki ez évbeli lustrára.

1624-ben*11. L. Reg. 52. Erdélyi Somkereki István tanácsos és tordavármegyei főispán itteni*Itteni részén kivül kapta még az apanagyfalusi, árpástói, felső- és alsó-oroszfalvi részt is. részét Apaffy György leányának Erzsébetnek adományozza.

1641-ben*Torma gyüjt. birtokosa Apaffy György és neje Petki Borbála.

1646-ban*E. F. L. I. 7. K. 12. T. Apaffy István e birtokát, mert szakácsának István mesternek füleit levágatta, itt lakó 90 emberével elkobozták, de 1651-ben*Gyf. Misc. II. fasc. 4. nr. 5. 25. L. Reg. 588. kegyelmet kapván, abba visszaigtattatott, de csak inscriptióval, a minek testvérei: Boldizsár és Mihály ellene mondanak.

1658-ban*Torma cs. ltár. Apaffy Istvánnak itt 55 adófizető jobbágya volt.

1667-ben*Gyf. prot. Deum time 83–88. Apaffy Mihály és Bornemissza Anna kihalásuk esetére örököseikül a Bethlen családot, t. i. buni Bethlen Jánost, fiait: Miklóst, Pált és Sámuelt és keresdi Bethlen Farkast, Gergelyt és Eleket teszik.

1676-ban*Torma gyüjt. itt lakó nemes Szőllősi Pál.

1681-ben*U. o. október 4-én Kollatovich Györgyné Henter Klára és Teleki Anna 1-ör Apaffy Miklósné, 2-or Kemény Jánosné magukat az Apaffy György (Teleki Anna fia) magvaszakadtával nyert javakba u. m. A. -Nagyfalu, Décse, F. -Oroszfalu, Malom, Újfalu (Szász-), Bődön, Encs birtokaiba, melyekből mások is részesültek, beigtattatni akarták, de ennek Apaffyné 1687-ben Almakeréken ellene mond fia részére, mivel e javak fiat illetnek.

1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56. birtokosa Kemény János.

1696-ban*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 2. E. F. L. I. 22. Y. birtokosa Teleki Anna Apaffy Mihály özvegye, most Kemény Jánosné.

1738-ban*E. F. L. III. 164. B. itteni birtokosok Kemény Zsuzsanna br. Bánffy Ferenczné s Kemény Krisztina gr. Bethlen Józsefné.

1754-ben*Széki ev. ref. egyh. javak összeírása 46, 47. l. br. Bánffy Ferencz és gr. Bethlen József birják.

1760-ban*Megyei ltár. birtokosai Bethlen Samu és Olivér, Bánffy Ferencz.

1786-ban*Erd. főkormsz. ltár. birtokosai: gr. Bethlen Dánielnek van 8 jobbágya, 1 szegénye, gr. Bethlen Gergelynek 27 jobbágya, 4 zsellére, gr. Bethlen Sámuelnek 7 jobbágya, gr. Bethlen Miklósnak 4, gr. Teleki Domokosnak 4, br. Bánffy Ferencznek 16 jobbágya 5 zsellére, br. Bánffy Lászlónak 13 jobbágya, 5 zsellére, özv. gr. Wass Miklósnénak 8 jobbágya, 1 zsellére.

1820-ban*Erd. kanczellária ltára. birtokosai: gr. Bethlen Dánielnek van 16 telke, br. Bánffy Ferencznek 15, gr. Mikó Miklósnénak 14, gr. Bethlen Samunénak 11, br. Kemény Simonnak 11, Killyéni Székely Jánosnak 10, gr. Bethlen Károlynak 8, Csernátoni Antalnak 6, gr. Bethlen Ferencznek 5.

1831-ben*Széki ev. ref. esp. levéltár, 184, 244. l. br. Bánffy Ferencz, gr. Bethlen János, Ferencz, Lajos, Károly, Klára, gr. Teleki Anna, Csernátoni Antal, az ev. ref. egyház, gr. Mikó Miklósné, gr. Rhédey Sofi, gr. Mikó Kata özv. Székelyné a birtokosai.

1839-ben*Megyei ltár. birtokosai: br. Bánffy Ferencz, br. Kemény Simonné, gr. Mikó Miklósné (Dani rész), gr. Bethlen János, Károly, Ferencz és Lajos (Dani rész), Gyulai Elek (Csernátoni rész), Székely János.

1843-ban*U. o. birtokosai: br. Bornemisza Ignácznak van 18 telke, br. Bánffy Ferencznek 15, gr. Bethlen Jánosnak 15, br. Kemény Simonnak 11, gr. Bethlen Károlynénak 8, Székely Jánosnak 8, gr. Rhédey Ferencznek 6, Kendeffi Lajosnak 4, gr. Bethlen Ferencznek 3 telke. Pap 1, zsidó 4.

1848. évi*U. o. kir. dézmát fizető birtokosok: br. Bánffy Dániel, gr. Rhédey Ferencz, gr. Teleki Lajosné, gr. Mikó Zsuzsanna, br. Kemény Simonné, Kendeffi Lajos, gr. Bethlen János.

1863-ban*Urb. Wesen 67–169. l. Katona Klára br. Bornemiszáné, br. Kemény Simon, gr. Bethlen Mária és Klára, özv. Telekiné gr. Bethlen Eszter, br. Bánffy Dániel, özv. br. Wesselényiné gr. Bethlen Zsuzsanna, gr. Bethlen Paulina úrbéri kárpótlást kaptak.

1866. évben*Erd. főkormsz. ltár. nemesi jogú birtokosai: br. Bánffy Dániel, gr. Bethlen Sándor, br. Bornemisza Ignácz (Kolozsvárról), Székely István (Felső-Oroszfaluról) és legifj. gr. Teleki Domokos (Kozárvárról).

Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Bethlen András; 176 k. h. örökölte atyja gr. Bethlen Sándor után. Flórián János; 232 k. h. öröklés öcscse után. Nagyobb közrendü birtokosai még: Balla Ferencz, Mihály, Márton és János, Dénes István, Daróczi Ferencz öröklés és vásár útján.

Már az őskorban lakott hely. Egyik hagyomány szerint óriások laktak a róluk nevezett határrészben, hol régi korbeli pénzeket találtak, vastag, nem korongon készült cserepek között. Más hagyomány úgy adja elé a falu eredetét, hogy ennek helyét rengeteg erdőség borította s ide vonult egy Máté és Lukács nevű pásztor s ezek nyomán alakult a mai helység. *Ev. ref. Névkönyv. 1887. 17. lap.

Mióta róla írott adataink vannak, azóta egyike a legrégibb tiszta magyarlakta községeinknek. 1643 és 1678 körül új telepesekkel szaporodik. *Széki ev. ref. esp. ltár. Irott adat nem bizonyítja ugyan, de jellemző nyelvjárása arra enged következtetni, hogy részben székely földről kerültek ide, s e véleményben volt a megye történetének alapos kutatója s írója Torma József is.

1531-ben*Tört. Tár. 1890. évf. 349. l. Kendi Ferencz erd. alvajda, székely ispán innen ad ki ez év január 21-én egy rendeletet.

1661 július 20-tól szeptember 3-áig a Kemény János fejedelmet üldöző Ali basa itt vonatá fel tábori sátrát, mialatt török-tatár csordáit Deés és Bethlen közt helyezé el, kik megyénket szerte kirabolván, felégették s lakosságát rablánczra fűzve hurczolták fogságba, hol baromként eladták. *Torma gyüjt.

1759 után*Megyei ltár selejt. a katonai szabályzat szerint itt zászlótartói, 1781 után pedig lovas katonatiszti szállás volt, s mint ilyen, a harmadik osztályhoz tartozott.

Szorgalmas lakói földmiveléssel és főleg gyümölcstermelés és kereskedéssel foglalkoznak ősidők óta. Nagyon vallásosak, naponként kétszer is mennek templomba. Az isteni tiszteletet meghatóvá teszi a közönség együttes éneke mellett, jelenlegi papja által 1893-ban szervezett dalosköre, melynek földmivelő fiatal emberek s legények a tagjai, s melylyel már is szép hírt, nevet szerzett községének s magának. Gr. Bethlen András pedig egy hármoniummal ajándékozta meg a daloskört. A fiatalság húsvét másodnapján öntözni szokott. Temetésekre tömegesen jelennek meg. Élelmük búza- s törökbúza-kenyér s minden reggel puliszka, melyet télen disznóhússal, nyáron tejjel, túróval, zsírral kirakva fogyasztanak, s kerti vetemény-félék. Ruházatuk házilag készített posztó, fehér harisnya, szürke kabát, czondra, a fiatalabbaké zsinóros abaposztó kabát, fekete posztókalap, csizma, bocskor, nyári öltözetük kendervászon.

1848. év Szentháromság vasárnapjáig húzták a jobbágyigát. Midőn ez év szeptemberében sorozásra felhívták, a hazafiatlan Urbán tanácsára a magyar kormány számára való katonaadást megtagadván, ezt írták a megyéhez: „Fijainkat ugyan megengedtük, hogy összeírják, de nem agygyuk ki senkinek, nehezen vesszük ezt a dolgot, bennünk ne bízzék senki, mert fijainkat alá nem adjuk valamig éppeg a felséges császártól a rendelést nem láttyuk, mikor ezt láttyuk, akkor magunkat ezen rendeléstől el nem vonjuk, csakhogy német tisztet a Császár Ő felsége zászlójával és pecsétyével látjuk. Aláírva az Magyar Décsei közlakosok. ”*Megyei ltár. Márton György két fiát vitte el sorozó-bizottság elől. Igy el voltak Urbán eszméitől kábittatva, a szomszédos Szász-Nyires s más magyarlakta községekkel együtt. *Kádár J. Belső-Szolnok és Dob. megye Tört. 1848–49-ben, 69. és 70. lap.

Később a szabadságharcz alatt, mint vadászok vettek részt s főleg gr. Bethlen Ferencz zászlóaljában szolgáltak.

Érdekesek lakodalmi szokásaik is.

A magyar-décsei nép lakodalmi szokása jórészt nélkülözi a magyarság közt általában kifejlett lakodalmi szokás kedélyes, vidám, költői, humoros sajátságát s éppen ezért felette egyszerű, csaknem rideg, komoly jellegű.

A fiatalok a rendszerint két hetenként tartott tánczok alkalmával ismerkednek meg s ott egymást megszeretve, egymás közt megegyeznek, hogy szüleik beleegyezését is kikérik kötendő házasságukhoz, a mi rendszerint sikerül is s ezen jóváhagyást egymással közölve, a legényes háztól egy „tudakozó” férfi jelenik meg a lányos háznál, ki bizalmasan értekezik a leány szüleivel a kötendő házasságról. Az így kiküldött tudakozó a beszélgetés kedvező vagy kedvezőtlen eredményét közli a házasulandó legény szüleivel, s ez a tulajdonképeni leánykérés. Ha a tudakozó küldőjéhez kedvező válaszszal tér vissza, kölcsönösen megállapítják a jegyváltás idejét, mely kivétel nélkül mindig a pap előtt történik meg. A megállapított időben ugyanis a legény első kiküldöttje, a „tudakozó” újra megjelenik a lányos háznál megtudakozni, hogy nem határoztak-e mást, illetve, hogy nincs-e valami akadálya a jegyváltás bekövetkeztének, s ha ismét kedvező választ nyert, felkéri a leány szüleit, hogy az általuk megbízott férfi kíséretében bocsássák el a leányt jegyváltásra. Az általános szokástól eltérőleg, tehát Magyar-Décsében a leány is férfi kísérettel megy a jegyváltásra. A jegyváltás után mind a két fél a lányos házhoz, hová a vőlegény szülei is „kézfogó-vacsorára” hivatalosak, tér vissza.

A kihirdetések ideje alatt a fiatalok minden este találkoznak egymással a lányos háznál.

Hirdetések után a lakodalmat megelőző napon úgy a legényes, mint a lányos háztól megbízott két vőfély jár vendégeket hívogatni a lakodalomra, az egyik ifjú házasember, a másik nőtlen legény, kalapjukon virágbokréta, pálczájuk fehér, színes szalagokkal becsavargatva. A kisebbik vőfély kivarrott, rojtos fehér ruhával betakart s virágbokrétákkal, szalagokkal ékesített gyékény-szatyort is hordoz, melybe a lakodalmi laska készítéséhez szükséges tojást gyűjti, melyeket a lakodalomra meghívott vendégek ajándékoznak. Megérkezve a meghívandó családhoz, az öreg vőfély így szól: „Engedelmet kérek, hogy ily nagy bátorsággal belépek kigyelmeknek érdemes házába, de mivel N. N. bátyámuram és N. N. nénémasszony elbocsájtott jámbor szolgái vagyunk, s hogyha meg nem vetnék az ők kegyes kérését, kedves fiának (vagy lányának) ma estére „siratóba, ” holnap reggel ebédi vendégségre, délután „prédikácziós-nászánál” (esküvő) az isten házában, este pedig egy tisztességes vacsorának jóízű elköltésére kigyelmeket érdemes vendégei közé sorozván, szívesen látja az ő szegény házánál, reméljük is, hogy szíves kérésünket nem vetik meg. ” Majd elköszönés után a szatyorthordó kisebbik vőfély így szól: „Szép ajándék mellett el is várjuk!”

A lakodalmat megelőző este mindkét háznál összegyűlnek az úgy nevezett siratóra a meghívott családok ifjú nemzedéke s muzsikaszó mellett gyakran reggelig tánczolnak. A vőlegény azonban 11 óra körül a kisebb vőfély kíséretében búcsú nélkül otthagyja vendégeit s felkeresi menyasszonyát.

Esküvő reggelén a meghívottak ajándékot is vive, összegyűlnek a vőlegényes, vagy menyasszonyos háznál s esküvőig tánczolnak, beszélgetnek. Majd eljőve, az esketés órája, a vőlegény „nagy” vőfélye elmegy a lányos házhoz, a menyasszonyt kikérni. Előbb a pitvarajtóban áll meg s onnan szól: „Szerencsés jó napot kívánok s engedelmet kérek, hogy ily nagy bátorsággal eljöttem kigyelmeknek érdemes házukba!„Ez azon szép hajlék, a hova indultam, Már ide találván, be is koczogtam, Előttem újítsák egymásnak szándékát, Hogy felkereshessük az úr szent hajlékát. ”

Majd belép a szobába, s ott így folytatja:„Békesség ez háznak! Jó napot kívánok, Én egy násznagynak a követeként állok, S bátor vagyok e ház urához szóllani, Van-e itt egy násznagy azt megtudakolni. ”

Ekkor előjön a menyasszony násznagya s ehhez így intézi mondókáját: „Engedelmet kérek, hogy ily nagy bátorsággal bejöttem újból kigyelmeknek érdemes házukba, de mivel násznagy uramnak és vőlegény uramnak elbocsájtott jámbor szolgája vagyok: valamint a vízözön után Noé a bárkából kibocsájtott egy hollót, mely az akkori dögön elmaradt, és ismét kibocsájtott egy galambot, mely zöld olajfaággal tért vissza a bárkához, jelenséget vivén, hogy megszűnt az úrnak haragja, én is ha valami illendő magyarázattal térhetnék vissza, hogy a békefrigynek a jelét megvihetném az én násznagy uramnak és vőlegény uramnak; mert mivel (N. N. ) bátyámuramat és asszonyomat megáldotta az isten magzatokkal, különösen pedig (N. N. ) leánynyal, kiről az én vőlegény uram (N. N. ) elhatározta magában, hogy a világi múlandó életen vele átjárulni s vele együtt élni kívánna, (N. N. ) bátyámuram szállásán megtalálván és úgy gondolván, hogy ha istentől is úgy van rendelve, hogy vele minden közterheket együtt hordozzon: csak azt akarnám kigyelmeknek megmagyarázni, hogy ezen eljegyzett leányt minden atyafiúi szeretettel bocsássák el egy pár perczek múlva az anyaszentegyházba, hogy ott a hitnek és szeretetnek arany lánczával összeköttessenek és illendő magyarázattal megajándékoztassanak. Azután pedig kívánom a teremtő szent istentől, hogy mint tavaszszal a szép virágok, úgy virágozzanak ők!!

A násznagy felelete után a vőfélyt szívesen kínálva, marasztani akarják, de az sietve így köszön még: Nem czélom nekem az, hogy én itt maradjak, Mint Noé hollója, eledelt hogy kapjak, Hanem mint a galamb, hogy vissza forduljak, Azért az úr oltalmában mindnyájak itt hagylak.

s ezzel eltávozik s a legényes házhoz megy.

A vőfély távozása után a fiatalok közre fogják a menyasszonyt s a haza érkezett vőfély az ottani fiatalsággal a vőlegényt s az egybe-gyült násznéppel együtt felkisérik a templomba.

Esküvő után a vőlegény és kísérői felpántlikázott s tollbokrétákkal kitoldott szarvú ökrök által vont szekéren még egyszer haza viszik a nőt szülei házához, ott rövid vendégségre asztalhoz ülnek, majd asztalbontás után a menyasszonyt elbúcsuztatva, leendő új lakására viszik.

A vőlegényes háznál összegyűlt vendégek a lakoma után, mely rendesen tyúkhússal főzött laskalevesből, disznóhúsos töltött káposztából és tejben főtt kásából áll, sietve távoznak, úgy, hogy mire a kállátósok – a menyasszony szülei s testvérei – oda érkeznek, már csak kevés vendéget találnak s miután már ezek is felkelnek az asztaltól, a menyasszonyt felkontyozzák s kezdődik a „menyasszony-táncz, ” a mikor a jelenlévő vendégek apraja-nagyja, asszonyok, férfiak, szóval a kik csak a menyasszonynyal tánczolnak, sőt még azok is, kik korábban étkezve, a menyasszony-tánczot nem várják be, az ezen czélra kitett tányérra menyasszonypénzt adnak.

A lakománál felszolgálók a vőfélyek s az erre fölkért fiatalok, kik minden tál étel felhordásánál verseket mondanak.

Feltűnőbb szokás, hogy a fiatalság, kivéve a vőlegény legközelebbi barátait és a menyasszony legkedvesebb barátnőit, az esküvő napján nem jelenik meg egyik háznál sem, ezt szégyennek tartják, hanem csak az úgynevezett „siratóban” és hogy a kiválóbb vendégeknek bort szolgálnak fel, míg a többiek csak pálinkát isznak, továbbá, hogy az első tál étel felhordása után az asztalfőn ülő öreg férfi rövid imádságot mond, s úgyszintén az étkezés bevégzése után is.

Mint az öregek beszélik, hajdan több napon át vendégeskedtek s a búcsú és felköszöntő rithmusok egymást érték. A menyasszony külön versben búcsúzott el szüleitől, testvéreitől és az egész atyafiságtól; versmondással lépett be férje hajlékába, búcsúzó és felköszöntő szavaira ott is, itt is rithmusokban nyervén meg a választ; a vőfélyek pedig versenyeztek egymással a rithmusok mondásában.

Ma mind ez annyira kiment a szokásból, hogy már a versekre sem emlékeznek.

Az élet gondja, a megélhetés nehézsége kivetkőzteti a népet sok ősi szokásaiból s letörli róla az apák gondnélküli vidámságát.

Nagyon ragaszkodnak apáik szokásaihoz. Házasodni nem mennek ki falujukból. De a szükség kényszere folytán innen kerül ki jobbára a vidék vinczellére, gyakran bocsátva ki rajokat a vidék oláhlakta községeibe, de nagy része, ha vagyonra teszen szert, visszavándorol.

Házaikat s gazdasági épületeiket sövényoldallal megtapasztva szalmafedél alá építik. Berendezésük festett asztal, székek s magasra vetett ágy.

A 14-ik században róm. kath. egyházközség. Plébánosa Péter 1332–37 közt*Mon. Vat. pápai tizedlajstrom 126. fizetett 4 garast.

1490 körül*Gr. Bethlen ltár. Imre a plébánosa.

1622-ben*Széki ev. ref. esp. ltár. ev. ref. egyházközség. Van egy gyóntató pohara. Cziria János a Gyertyános előtt egy hold földet ajándékozott az eklézsíának, Nagy Bálint pedig a pap számára egy szup (tán szép, vagy czup) almafát.

1643-beli*U. o. hivatalos feljegyzés szerint fatemploma egy haranggal, iskolaháza a templom közelében, papilakja Ferenczi Jánosé mellett. Urasztali készletei: egy aranyozott ezüstpohár, két ónkanna, egyik keresztelésre való, s egy óntányér. Urasztalára való keszkenyője három, tiszta aranynyal hímezve, Apaffy Istvánné Lorántfi Kata adományai.

A templom részére van 3 drb szántója, s egy erdeje a pap részére Szent-Margita felé, melynek egyikét végrendeletileg Czirie György hagyta 1690-ben. A papnak quartája járt, mindenből kalangyául fizettek; minden családfő egy szekér fát s mustot egy vedret, vagy pénzt, az özvegyek vásznat. A fizetés 1678 után az új beköltözőkkel módosult.

1754-ben*Széki esp. ltár egyházjavak összeirása 47. l. vagyona: a templom czintermével együtt, ennek ellenében a régi templomhely, a papi házastelek, a czinterem mellett az iskola és a három dombu temető. Külsőségei: 4 drb 3 1/2 köböl vetésre való szántó, 3 drb rét 2 1/2 szekér szénát terem és van 2 drb erdeje.

1766-ban*Erd. főkormsz. ltár. 304 férfi, 302 ev. ref. nőtaggal.

Jelenlegi tornyos temploma 1795-ben épült kőből, s ez év advent első vasárnapján tartottak benne először isteni tiszteletet. Orgonája 1846-ban Harkányi pap buzgóságának eredménye. A templommenyezeten Esai. 49. 13. v. és Péld. 9. 12. van felírva. Á szószék díszes virágokkal s felirata Esa. R. L. VIII. v. I. idézet után csináltatta Magyarországi Kovács Mihály. Ann. 1765. P. t. (?) Pászt. Mich. Sz. A koronán: Esa. 56. 1. verse után 1765. Csináltatta Nagy György és Szenes Kata, kolozsvári Asztalos Lőrincz által.

1808-ban*Esp. ltár. a pap részére új kőházat építvén, ekkor javították meg a tornyot s van ekkor 6 zsellérháza.

1831-ben*Széki esp. vizsg. jkönyv. van két harangja, egyik 1738. , a más 1789. évből M. -Décsei reform. Ecclesia M. T. K. felirattal az utolsó. Papmesteri házas-és 2 zsellértelek, két temető, egyszersmind gyümölcsösök is; jegyző-és anyakönyveit 1776 óta vezeti.

Urasztalára való eszközöket adományoztak: Jó Sámuel 1698-ban egy kendőt. Egy czintányér felirata: Jó János csináltatta Isten dicsőségére a décsei Reformata Ecclesianak kicsiny gyülekezetében Amenn. 1700. D. 4. jul. Szenes Mihály és neje egy kis ezüstpoharat „Toldalagi Gábor, Toroczkai Sófi” felirattal 1727-ben. Szentgyörgyi Bálint, papné Szathmári Anna egy székely szőnyeget s egy mást a pap székére 1727-ben. Gr. Bethlen Krisztina kisasszony aranyvirágos csipkés keszkenőt 1727-ben. Gr. Kendeffy Rachel, Szacsvay Éva 1776-ban. Gr. Bethlen Klára, Darabont Mártonné, gr. Bethlen Ferenczné, br. Bánfíy Zsuzsanna aranynyal, selyem- és ezüsttel himzett abroszt 1801-ben. Gr. Rhédei Júlia borosztó, gazdagon aranyozott, ezüst hollóczimeres talpas poharat. Szentes István és Balla Dánielné Kántor Judit 1868-ban. Székesfejérvári Fejérvári Károly országgyűlési képviselő s. -szentandrási lakos 1898-ban 100 forintot adományozott az ekklézsiának s ebből keresztelő kancsót, tálat és fehérnemüeket vásároltak az Urasztalára.

Fekvősége 1887-ben 32 k. hold 511 öl, birtoka 8 zsellér házastelek és kert; kepetörlesztésre 2800 nagy véka szemes törökbúza és 4802 frt pénze, 1856-ban alakulva; jelenleg papmesteri fizetés megváltva.

1863-ban*Urb. Wes. 207. l. úrbéri és dézmakárpótlást kapott.

Papjai: Koroneus Dávid 1640. *Széki esp. ltár. Szemerjai András 1656. *U. o. Nagyenyedi Mihály 1709–16-ban, esperes. *Benkő. Milkovia II. pag. 403. Szentgyörgyi Bálint 1727-ben. Borosnyai Dániel 1730–. Tályai Ferencz 1750–. Váradi Mihály 1753. Kassai Zsigmond 1755–. Szilágyi Mihály 1758–. *Esp. ltár. Bányai Veress Péter 1774–1790-ig, Szombati Pál 1790–1821. Harkányi József 1821–50. egyházmegyei jegyző. Horváth Ádám 1851–52. Szentes István 1852. *1887. Ev. ref. Névkönyv 18. l. Sófalvi Károly 1892. év óta, jelenleg egyházmegyei jegyző is.

Iskolája kezdet óta egyike volt a legrendezettebbeknek, az alsóbb osztályokat a tanitó, a felsőbbeket jelenlegi papja is tanitja Szentes Albert (1898) tanitón kivül. *Kádár J. Szolnok-Dobokamegye nevelés- és okt. tört. Deés, 1896. 343 s köv. l. részletesen.

1899. év őszén állami iskolája két (egy fi és egy nő) tanitóval megnyílt a beszüntetett felekezeti helyett.

Éghajlata magas fekvésénél fogva sem egészséges, talaja vizenyős s ezért a hideglelés, tiphus gyakori; de gabonának, gyümölcsnek kedvező. Jég ritkán bántja, szélnek ki van téve.

1750-beli*E. F. ltár. hivatalos összeírás szerint két fordulós határa hegyes, völgyes, kétharmada termékeny, harmad része terméketlen és nem használható. Egyedüli keresetforrását a cseresznye, körtve, alma, dió képezi, melyeket a szomszédos városokban árusít, főleg Szamosujvárt, melytől 5 órai távolságra fekszik; élelmét a szántóföldje szolgáltatja, melyet kétszer szoktak rendesen 6 ökörrel szántani, de trágyázni a határ magas fekvésénél fogva nem lehet.

Egy köböl őszi vetésből lesz közepes terméskor 4 kalangya s egy kalangya másfél véka szemet ad. Tavaszi vetése a zab, ebből egy köböl 8 kalangyát terem s kalangyája 2 vékát ereszt; a must vedrét 15 kron árusítják. Erdeje a szükséghez mérve elegendő. Legelője kevés, nagyrészben a szántóföldeken legeltetnek. Szénája a vetések közt levő réteken terem.

Kertek jövedelme 612 frt 27 kr. Őszi búza termett 555 köböl, rozs 5 köb. és 3 véka*E. F. ltár. tavaszi a törökbúzán kivül 172 köböl és 3 véka, törökbúza termett 13 köböl és 3 véka, szénája 272 szekérrel, 952 veder bora; van 4 ló, 4 ökör, 151 bornyú, tulok, 358 tehén, 72 juh és kecske, 58 két éven felüli sertés, 131 méhkas adó alatt; pálinkafőző üst jövedelme 1 frt 30 kr. Adója 1748-ban 454 frt 44 kr. Van 11 elpusztult házastelek, melyből 4-en kihaltak, a többiekből elköltöztek szerteszét az országba, ezek részét a többi községi lakosok mivelik Kemény Zsuzsanna és Bánffy Ferencz földesúr számára.

1822-ben határa 3-ad osztályú. *Erd. , főkormányszéki ltár. Adó alatt van 453 3/4 köböl szántója, 122 3/4 szekér szénaföldje, 1008 vedernyi szőlője, 26 ökre, lova, 75 tehene, 6 bornyú, csikó, 75 juha, 15 sertése és 15 méhköpű.

Jelenleg határának völgyes része termékeny, de az oldalos rész sovány és terméketlen, a lankás oldal trágyázva jó termést ad; főterménye a búza és tengeri. Állatai magyar fajta szarvasmarha, juh s vegyes fajú sertés.

Gyümölcsfáit az újabb időben nemesiti, különben a határon szerteszét nagyban termelik az alma, körtve, szilva, dió, őszi baraczk különböző fajtáit, melylyel kereskednek. *Az itt termelt gyümölcsfajok, almafák: batul, ponyik, sóvári, rozmaring, eper, fejér, bone, török muskotály bone, páris, fontos, tányér, vékony héju, piros, angol parmen, szász czúp, piros szász. Körtve-félék: téli, árpa, búza, cseresznyével érő, franczia, veres havasalji, vérbelü, őszi, téli, nyári Lőrinc-Kovács, Vilmos körtve. Cseresznyék: májusi, hólyagos, diódi pungurácz vagy ropogós, veres szemű. Baraczk: kajszi, őszi, tengeri. Diók: fás, tökös.

Forrásai közül a Nádaskút és Nagyhid csorgó kitűnő vizet szolgáltat.

Iparágát szövés, fonás képezi, házi szükségletre, ezen kivül egy pár kályhás foglalkozik iparszerüleg, készítményeit a szomszédos községekben árusítva. 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. volt 5 fazekas, 2 ács, 1 asztalos, 1 kertész és 3 czigánykovács iparosa. Jelenleg két kályhás látja el a vidék szükségletét zöldmázos kemenczékkel.

1898-ban az EMKE népkönyvtárt állitott fel s az egyházközség kimondotta, hogy ennek fenntartásához évenként 5 frtot ad.

Jelenleg másodrendű meteorológiai állomás.

Jobbágyszolgálmányok: 1447-ben*Gr. Bethlen ltár. a földesúrnak évente 6 arany forintot fizettek.

Határhelyek: 1269-ben*Fejér. Cod. IV. vol. III. 538. kijavítva a gr. Bethlen ltárában levő eredeti után. Poloscca víz. Szakadat (Chakadat) hely. Gokorsum hely. Dycha folyó. Vertezs (Fertyz) hely. Nádas vízfő. Ispán-leseje (Yspanlesuy) hely. Darócz (Droch) zápor-patak. Egres (Egrys) folyó.

1334-ben*Dl. 30370. Nagyréd, a Nagy-Szamos mellett. Csipkés, hegy. Nádasbüki (Nadisbiky) erdő és patak. Ispánlese (Spanlesy) hegy. Daróczpataka. Kapusd, út. Likashatár. Mellyespataka.

1353-ban*Fejér. Cod. IX. vol. II. 295–97. javítva a gr. Bethlen ltárában levő eredeti után. Malomsoka (?) (Malonsokw) hely. Kapus, hely. Darócz-patak. Szépfa (Scepfaa) földrész.

1454-ben*Gr. Bethlen ltár. Daróczpataka.

1622-ben*Széki egyh. jkönyv. Deczieh, Farkas urdo (a királyi út mellett). Gyertianos.

1643-ban*U. o. Disznóverem, Majorhidja, erdő.

1754-ben*Széki ev. ref. egyházjavak összeirása 47. , 48. l. Csertesz, szőlőhegy. Három domb, temetőhely. Felső forduló: György omlója, Óriás vége, Nagyút, Vereshegy oldala, Országútja, Nádaskút, Czirahegy. Alsó forduló: Nagyhid, Margitai út, Határfa, Törösbükk árka, az Ajbércz, e két utóbbi erdő.

1812-ben*Széki egyh. jkönyv. felső fordulóban: Gyertyános, Kukuri vagy Farkasütő fa, Óriás, Juhász oldal, Rikuta, Malomba menő út, György ombéja, Pallos hágó. Alsó fordulóban: Határfa, Margitára menő országútja, Kőbánya, Czirehegy teteje, Szőlőhegyek vége, Nagyhid árka, Váraljai országút, Vágás.

1831-ben*Széki egyh. jkönyv. Nagyút, Óriás, Végkút, Juhász oldal, György omlója, Gyertyános, Határfa, Puszta, Vágás, Kőbánya, Galló hágó teteje vagy Gyertyános, Disznóverem cserje.

1864-ben*Pesti Frigyes gyüjt. Málom bükk, erdő; Kőszeges, kövecses oldal; Csétomlás, szakadozott hely; Juhász oldal, legelő; Kőmacska, meredek; Keselyös; Keselyös allya; Kalota, kopár hegyoldal; Magyaros, kút; Véh kuta; Óriás;*Állítólag a község felett a legmagasabb hegycsúcs, várhegy nevet visel s e helyütt s ennek közelében bronz-sarló, véső, balta és csákány találtatott. Tölgyes, Eperjes, Farkaslyuk, erdős helyek; Bércz út, Vészverés; Galambos, erdős hely; Várhid; Kecskehát, kövecses oldal; Őrmező mege; Őrmező bércze; Ereszvény, Szállás domb; Marosaja; Közbércz mege; Vereshegy oldala; Kukuri; Pétermezeje; Miklósverem, Pallós, erdős helyek; Kiskő verem, Pálfi János, erdős helyek; Esztergály, Méhút oldala, Gyertyános, Nádaskút, hegyi forrás; Vágvány, Koresztur szege, Andráshidja, Borzlyuk, Kőverem, Nagy Czilája, Hideg oldal, Kollát, Vágás, Kert allya, Vásáros út, Rétkútja, Függő, Marczi kertje, Balint deszka, Macskalyuk, Puszta szőllő, Hegyeshegy allya, Nyírszeg, Hidegkút, Régi akasztófa, Hegyeshegy oldala, Lüget, Hármas verem, Kis patak köze, Gyűrűs allya, Lunka, Lunkabércze, Hosszúmező, Lapát oldal, Toros bükk, Kovács szene, Határfa, Kőbánya, Kerekmező, Vámos verés, Horgas irotvány, Hitvány hid, Lüget allya, Nádas, Hosszúbükk allya, Méhkút, Kovács keresztje, Borostyános, Szénamező, Nagyhid, Barta, Nyír, Erős tető, Szabja hegye; Nagyhegy, Kotyor, Czire hegy, szőllők; irotvány. Feketeszék, Várhegy allya, Körtvélyes bércze.

1603-ban*Urb. Cons. f. 65. nr. 85. 39 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi telken laknak és egy udvarháza.

1650-ben*Erd. főkormsz. L. I. 7. K. fiaikkal együtt 209 jobbágy lakosa van, kik 90 házban laknak, el van pusztulva 2 ház.

1713-ban*Erd. főkormszéki ltár. 57 jobbágy és 2 zsellér lakosa van és 55 ház.

1720-ban*Gr. Bethlen ltár. van 34 jobbágy 26 fiúval, 26 1/2 telken, van más 33 jobbágy 15 fiúval, 26 1/2 telken és 5 jobbágy 5 telken, 7 özvegy 6 fiúval 7 telken, 1 zsellér 1 telken és 12 subinquilinus. Összesen 66 regi sessio és 30 puszta telek.

1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. van adó alatt 63 jobbágy családfő s 1 ily özvegy, 11 telkes zsellér s 1 ily özvegy, 6 zsellér telek nélkül s 1 ily özvegy és 11 kóborló czigány lakosa, kiknek semmijök sincs; 72 1/2 telek, 79 lakóház.

1831-ben lakossága 894.

1857-ben házak száma 197, lakosoké 1287, ebből 12 gör. kath. oláh, 43 zsidó.

1886-ban lakossága 802, ebből ev. ref. 790, 12 gör. kath.

1891-ben 1385 lakosból 1 róm. kath, 10 gör. kath. , 1335 ev. ref. és 39 izraelita. Házak száma 245, határa 3209 k. hold.

Adója: 1680-ban*Erd. Országgyülési Eml. 23. art. május 18-án az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy a falu 1681. évre két kapu után fizessen adót, egy kapura 10 kolonust vagy lakost számítva, egy kapu és egy rossz (tán szegény) ember adóját elengedi. 1755-ben*E. F. ltár. adója 346 frt 54 kr. 1775-ben*U. o. 564 frt 27 kr. 1822-ben 413 frt 29 kr. 1898-ban*Deési pénzügyigazgatóság. 2549 frt 24 kr. "