ismertető

Megye: Maros megye.
Erdély régió.

Magyarkirályfalva Maros megyei falu, mely közigazgatásilag Ádámossal képez egyazon egységet. Érdemes megjegyezni Ádámos kapcsán, hogy a település még két egységet: Herepét és Sövényfalvát is magában foglalja.
Bár Maros megyében található, a közelben van a szomszédos Fehér vármegyei határ is.

Dicsőszentmárton mindössze 11 kilométerre található.

Története

Magyarkirályfalváról az első hivatalos dokumentumok 1332-ből erednek, mikor királyi birtokként van feljegyezve, Villa Regis néven. A történelem folyamán a falu elnevezése a következőképpen változott:

• 1332 Saceredos de Villa Regis
• 1348 Villa Kyralfalwa
• 1403 Kyrallfalwa
• 1405 Kiralfalwa
• 1513 Királfalwa
• 1540 Királyfalva
• 1638 Királyfalva
• 1750 Királyfalu
• 1850 Krajfaleu
• 1854 Királyfalva
• 1913 Magyarkirályfalva.

Lakossága

1210 lakosa 615 férfi, 595 nő. Lakosság többsége magyar, 782 magyar, 376 román és 52 cigány.

648 református, 385 ortodox, 85 pünkösdista, 10 római katolikus, 4 unitárius, 2 görög katolikus, 2 evangélikus, 1 adventista, és 72 egyéb.

Régi temetők

Két régi temetőnk is van . A falu legrégibb temetője a templom körüli magaslaton fekszik. A földbe süllyedt, kopott sirkőveken alig vagy egyáltalán nem látható az irás. A kegyelet és tiszteletadás gondolatával emlitem meg, hogy itt nyugszik Dr. ILLYÉS GÉZA(1883-1950), történész-lelkipásztor, esperes, aki ennek a magárahagyott vidéknek elkötelezett irástudója volt. Temetőink fejfái, emlékfái néprajzi, faragászati szempontból is tanulmányozhatók.

Szüret

A Gyergyói havasokból eredő Kis-Küküllő felső szakasza (44-45 km) a hegyvidéki hidegebb időjárás miatt a szőlőtermesztésre alkalmatlan, de annál inkább alkalmas e tevékenységre a már említett száz kilométernyi alsó szakasz, melyben a Küküllő csendes dombok lábai előtt kanyarog. E vidékeken már a legrégibb időktől ismeretesek a szőlőművesség és a bor készítés fogásai, melyekről feljegyzések is maradtak. Az írott feljegyzések mellett megmaradtak még a festett templomkazetták, karzatok, úrvacsorai ötvösmunkák és hímzések, melyek szintén a Kis-Küküllő-i szőlőművességet igazolják. Például a gyalakuti templom kazettás mennyezet közepén található virágmotívumot szőlőkoszorú övezi. A bonyhai Bethlen család ősi címerének két alsó sarkán ott a szőlőfürt. A 16. századi magyar irodalom is megörökíti a Kis-Küküllői borokról való feljegyzéseket. 1552-ben Tinódi Lantos Sebestyén bezörget a díszes bonyhai kastélyba, de barátságtalan fogadtatásban részesültA Kis-Küküllő vidéki szőlőtermesztésnek kiemelkedő települése Magyarkirályfalva. A falu szájhagyománya hitelesnek tűnő legendát őriz a küküllő mente leggyakoribb szőlőfajtája, a Királyleányka eredetéről. Királyfalva legősibb és ma is leggyakoribb foglalkozása a szőlő és a bor. Ezt igazolják az egyházi irattárában megmaradt Protocollumok és Libellusok. A falu lakosságának túlnyomó többsége ma is a szőlőből él. A legenda:„Mikor a nagy szabadságháború vót, akkor sak ember és legény kellett a csatákba, és mefagyatkazatt a királyfalviak ereje. Má nem tudtak fizetni se a banyhai földesurnak, se az egyháznak, mert nem vót mit. Aztán vót itt egy nagy tudós pap, és ez értette jól a borcsinálását. Ha már nem tudták vót megfizetni az esketést és keresztelést(a temetésért nem járt stóla), akkor kelltt a papnak fizetni napszámat. De nem csak dogaztak, hanem kellett vigyenek abból a szőlővinyigéből öt-ötet. Ötet a menyecskék és ötet az ura. És mikor született a sak gyermek, inkább leányka, mind ültették a papi szőlőbe, és azzal fizették meg a papat és a kántart. Ha erőst sok leányka született és helyekbe, csak háram nevet adtak nekijek. Nem vót csak Kata, Mári és Anna. Még mük sem kaptunk más neveket mind máig. Asztán sak gyenge gyermek is vót, ha meghóttak, a kertbe temették, de melyik más született helyettek, az is azt a nevet kapta. Dugdosták vót a vinyigét a papnak, s osztán megerőssedett és kiért a szőlő. Lett belőle ez a bar néz, ez a mai. Na, asztán a pap, mert akas ember vót, látta, hagy egy új szőlőfajta született Királyfalván, és aztat meg kell becsültetni. Ezért mikar már sak vót belöle, att a nagy hábarú után csinált vót egy nagy keresztelőt a templamba a barnak, mert már annyi vót belőle, hogy „királyfalván az eökeör (ökör) is bart iszik” (Ez egy azóta szállóige. )Hát arra a névre akarta keresztelni a bart, amelyik keresztelőért a legtöbb vinyigét ültették és kapálták nekije. Há ez Mári név lett vóna, vagy Anna. De att vót egy Miklas, azak már akkar is olyan nagyhangúak vótak, há att vót az a Miklas Jánas vagy hugy a bánatba hitták, és ó mondta, hagy nem haggya, mert az ő gyereke Klári lett, és ő ültette a több vinyigét. Há azak, mindig ilyen kurátar és priesbiterek vótak, engedtek utána, még a pap se akart véle kötezkedni, és engedtek vót utána. Nem keresztelték Márinak a szőlőt, de miután nagy kárpálás vót (veszekedés), a pap leállitatta a veszekedést a templamba, és ő elnevezte, hagy mindenkinek legyen igazsága, leánykának a bart. Igy a falu nevével lett a bar KIRÁLYLEÁNYKA!”Hogy a legendában, melyet többen is elmondanak, mennyi a hiteles elem, azt nem tudom, de azt igen, hogy a Küküllő-menti borok egyik leggyakoribb bora a Királyleányka. A királyfalvi református egyház termelte először a királyleányka szőlőt nagyobb területen, a mai papi szőlőnek nevezett Kis és Nagy Hangáson. Ennek a szőlőnek a művelését vette át az egyháztól a falu, mely után következett a környék és az egész Kis-Küküllő mente. Ma a folyó mentén, de Erdély és Románia más részein is sok száz hektáron termesztik a KIRÁLYLEÁNYKÁT". (elmesélte özv. Mariczka Zsuzsa és Bényi Márton Mira)A szüret az aratókaláka utáni legnagyobb esemény, mely megmozgatja a falu apraját és nagyját. Bár munka a szüret, azért mégis a legnagyobb ünnepnek minősül, melyen a királyfalvi minden népi érték felmutatja arcát. A szüretek össznépi értékeire utal az is, hogy a XVII-XIX. századokban ez alkalmakkor leállt a bíráskodás a közeli városokban, esetleg falvakban, a diákok és mesterek segédjei szabadságot kaptak. A szüret az egyik legvidámabb ünnep, melyhez a faluban hozzátartozik a friss kalács illata, a must, az óbor, a hegedű és énekhang, valamint a birkapörkölt. Ma is sok szüreti népdalt ismer és énekel a falu lakossága. A szőlősgazdák legkésőbb augusztus 20-ig be kellett fejezzék az utolsó munkálatokat a szőlőjükben. A lágyszemre kapálás és gereblyézés után minden gazda, átadta a szőlősét a vincellérnek. A vincellérek augusztus 20-a után felelőséget vállaltak a szőlőért. A legmegbízhatóbb embereket választotta meg a falu előljárossága mindig, akik a vincellérségük alatt nem hordhattak csak egy lábbelit. A felgereblyézett szőlős földjén csak az az egy lábnyom volt hivatalos. Ha a vincellér csizma-talpa mellett más cipőnyom is felismerhető volt a talajon, akkor nyilvánvalóan más járt a szőlőben és ilyenkor a vincellér ezért felelőséggel tartozott. A vincellér szerepe augusztus 20-tól október 20-ig tartott. Kötelessége volt, hogy elzárja a bejáratokat, szemel tartsa a réseket. A régi időkben fegyver, esetleg riasztó fegyver is volt a kezében, mely a szocializmusban elvétetett tőle. Előzménye az volt, hogy megyei aktivista párttitkárok is szerették a szőlőt, és nagy előszeretettel látogatták Királyfalvát két-három rendőr kíséretében úgy a szüret táján. Volt olyan vincellér, aki rájuk tartotta fegyverét és riasztó lövést adott le. Sajnos a fegyver még a háború elejétől nála maradt és eldugott fegyver volt, melyért hosszú éveket kellett börtönbe ülnie. Mindig a vincellér leleményessége volt, hogy milyen formában adta tudomására a falunak azt, hogy a szőlőkaput lezárta. Ezt minden gazdának tudomásul kellett vennie, és csak meghatározott napon – főleg szombaton- mehetett ki a saját szőlőjébe gyümölcsért. Ha a szőlősében járt a gazda szombaton, akkor újra el kellett gereblyézze a földet és csak úgy hagyhatta el a területet. Neki más nyoma volt, mint a vincellérnek. A szőlőbe csak meghatározott helyen volt szabad ki- és bemenni ezeken a napokon is. Ez volt egykoron és erre a mai napokban is büszke lehet a királyfalvi polgár. Az idők teltével a gazdasági körülmények miatt és főleg a rendszerváltás után ezek a szokások egyre halványabbá váltak, szőlő sincs annyi mint régen, nagy része kipusztult, így a szőlősök nagy részét szántófölddé alakították át a tulajdonosok. Mindezek mellett Királyfalván most is ritka azaz utca, melyben ne legyen legalább egy jó pár szőlőgazda, aki finom borral kínálhatna meg az udvarába belépő vendéget.

Képek

<center><gallery>Kép:Királyfalva1. JPG | Királyfalvi panorámaKép:Ref_temp_Kiralyfalva. jpg | Református templomKép:Reformatus_templom. jpg | Református templomKép:Kiráyfalva1. JPG | Látkép a Fligoria tetőrőlKép:Királyfalva2. jpg |Rapó-Csej LucernásKép:Kiralyfalva_1. JPG | PanorámaKép:Domboldalok. JPG | Kapus tető messzirőlKép:Nagyerdő. JPG | Masajgó - Nagyerdő - Indiai szakadékKép:Szénatető. jpg | Bence - Szénafű - RavaszigKép:Fligoria. jpg | Fligoria tető a RepülőbőlKép:Csorgó. jpg | Söfner Samu csorgó 1914Kép:Napfelkelte 01. jpg | Királyfalvi napfelkelte</gallery></center>

Forrás

• Coriolan Suciu: Dicţionar Istoric al localităţilor din Transilvania, I. kötet (Erdélyi helységnevek történelmi szótára)
• György Horváth László: Királyfalvi Nagyhegy alatt
• XP-Home-Service


Forrás: Wikipedia Magyarkirályfalva