ismertető
Megye: Máramaros megye.
Erdély régió.
Magyarlápos a Lápos folyó bal
partján fekvő város, mely Nagybányától csupán 47 km-re található
Erdélyben, Máramaros megyében. Fontos gazdasági és közigazgatási
központ. Hozzá tatrozik: Boérfalva, Borkút, Domokos, Kisdebrecen,
Kohópatak, Láposdebrek, Lápospataka, Macskamező, Rohi és
Sztojkafalva.
Elnevezése:
Az első írásos források Lapus néven
említik a 13. század végén. Ezt az elnevezést minden bizonnyal a
Lápos folyóról kapta, ugyanis ennek a folyónak a bal partján fekszik.
Mivel ebben az időszakban sokat összekeverték Oláhlápossal, ezért
megtoldották a Magyar előtaggal.
Története
röviden:
A település, amely fontos járási székhely és
vámszedőhely a 19. századtól Belső-Doboka vármegye része.
A
mezőváros határában aranyat bányásztak, majd a 17. századtól fontos
uradalmi központ lett. A reformáció határára a lakosság nagy része
unitárius vallású lett, a későbbiekben a református egyház tagjai
lettek. A történelem viharai a térséget is rendesen súlytották.
Török-tatár támadásokat szenvedtek el, de sikerült regenerálódni. A
pusztítások miatt súlyos következményt jelentett a lakosság számának
drasztikus csökkenése. Ezt a problémát a 18. században betelepülő
románság orvosolta, akik magukkal hozták görög katolikus hitüket.
Így a lakosság nagy része mostmár görög katolikus vallású. Heti és
országos vásártartói joggal rendelkezett a település, melynek lakói
főként földműveléssel és sófuvarozással foglalkoztak.
Itt
élő és tevékenykedő ferencesek hozták létre a római katolikus
plébániát. Ezt megelőzően fogtak hittérítő tevékenységbe, ugyanis
hívőik nagy része eredetileg református volt.
A 19.
században alapult meg a Lápos-Vidéki Olvasóegylet, mely már a
lakosság magas szellemi igényét mutatja.
1820-ban a betelepült
zsidóság hitközösséget alapít. Ezen nemzetiség nagy része
kézművességgel foglalkozott és földművelő tevékenységet is folytatott.
A Kiegyezést követő dualizmus korszakában komoly feszültségforrás
volt és sokakból ellenérzést váltott ki az a tény, hogy az
értelmiségek nagyrészt zsidók, akik egy zárt társadalmi rendszert
alkottak.
Látnivalók:
- Az 1900-as években
épült református temploma a város főterén található. Emellett a város
római katolikus temploma is páratlan szépségű, a 19. században
keletkezett. Szintén ebben az évszázadban építették hozzá tornyát.
- Zsidó temetővel is rendelkezik a város.
A gazdaság
húzóágazata faipara, de jelentős még fonó és konfekcióipara is.
Lakossága:
1850-es népszámlálási adatok szerint
a lakosság nagy része magyar, jelentős román, zsidó és örmény
kisebbséggel.
1910-ben ez az arány annyiban változik, hogy a
településen megjelentek a németek is. Vallásukat tekintve ekkor 2671
lakosának nagy része református, de nem elhanyagolható a zsidók,
görög katolikusok, római katolikusok és ortodox vallásúak száma sem.
1992-es adatok szerint Magyarlápos lakosainak nagy része román
nemzetiségű, jelentős magyar, cigány kisebbséggel. Felekezeti
hovatartozásukat tekintve 6412 lakosából 4857 ortodox, 579
református, 373 római katolikus, 329 pünkösdista, 203 fő pedig
görög katolikus vallású.
A város híres emberei:
Benkő Ferenc lelkész, természettudományi múzeum alapító itt
látta meg a napvilágot.
Szintén a város szülötte Kovács Dezső író.
Gyermekkorának nagy részét itt eltöltő Szilágyi Domokos költő,
műveiben is meleg szavakkal szól a városról.