ismertető

Megye: Máramaros megye.
Erdély régió.

Magyarlápos a Lápos folyó bal partján fekvő város, mely Nagybányától csupán 47 km-re található Erdélyben, Máramaros megyében. Fontos gazdasági és közigazgatási központ. Hozzá tatrozik: Boérfalva, Borkút, Domokos, Kisdebrecen, Kohópatak, Láposdebrek, Lápospataka, Macskamező, Rohi és Sztojkafalva.

Elnevezése:

Az első írásos források Lapus néven említik a 13. század végén. Ezt az elnevezést minden bizonnyal a Lápos folyóról kapta, ugyanis ennek a folyónak a bal partján fekszik. Mivel ebben az időszakban sokat összekeverték Oláhlápossal, ezért megtoldották a Magyar előtaggal.

Története röviden:

A település, amely  fontos járási székhely és vámszedőhely a 19. századtól Belső-Doboka vármegye része.

A mezőváros határában aranyat bányásztak, majd a 17. századtól fontos uradalmi központ lett. A reformáció határára a lakosság nagy része unitárius vallású lett, a későbbiekben a református egyház tagjai lettek. A történelem viharai a térséget is rendesen súlytották. Török-tatár támadásokat szenvedtek el, de sikerült regenerálódni. A pusztítások miatt súlyos következményt jelentett a lakosság számának drasztikus csökkenése. Ezt a problémát a 18. században betelepülő románság orvosolta, akik magukkal hozták görög katolikus hitüket. Így a lakosság nagy része mostmár görög katolikus vallású. Heti és országos vásártartói joggal rendelkezett a település, melynek lakói főként földműveléssel és sófuvarozással foglalkoztak.


Itt élő és tevékenykedő ferencesek hozták létre a római katolikus plébániát. Ezt megelőzően fogtak hittérítő tevékenységbe, ugyanis hívőik nagy része eredetileg református volt.

A 19. században alapult meg a Lápos-Vidéki Olvasóegylet, mely már a lakosság magas szellemi igényét mutatja.
1820-ban a betelepült zsidóság hitközösséget alapít. Ezen nemzetiség nagy része kézművességgel foglalkozott és földművelő tevékenységet is folytatott. A Kiegyezést követő dualizmus korszakában komoly feszültségforrás volt és sokakból ellenérzést váltott ki az a tény, hogy az értelmiségek nagyrészt zsidók, akik egy zárt társadalmi rendszert alkottak.

Látnivalók:

• Az 1900-as években épült református temploma a város főterén található. Emellett a város római katolikus temploma is páratlan szépségű, a 19. században keletkezett. Szintén ebben az évszázadban építették hozzá tornyát.
• Zsidó temetővel is rendelkezik a város.
  

A gazdaság húzóágazata faipara, de jelentős még fonó és konfekcióipara is.

Lakossága:

1850-es népszámlálási adatok szerint a lakosság nagy része magyar, jelentős román, zsidó és örmény kisebbséggel.
1910-ben ez az arány annyiban változik, hogy a településen megjelentek a németek is. Vallásukat tekintve ekkor 2671 lakosának nagy része református, de nem elhanyagolható a zsidók, görög katolikusok, római katolikusok és ortodox vallásúak száma sem.

1992-es adatok szerint Magyarlápos lakosainak nagy része román nemzetiségű, jelentős magyar, cigány kisebbséggel. Felekezeti hovatartozásukat tekintve 6412 lakosából 4857 ortodox, 579 református, 373 római katolikus, 329 pünkösdista, 203 fő pedig görög katolikus vallású.

A város híres emberei:

Benkő Ferenc lelkész, természettudományi múzeum alapító itt látta meg a napvilágot.
Szintén a város szülötte Kovács Dezső író. Gyermekkorának nagy részét itt eltöltő Szilágyi Domokos költő, műveiben is meleg szavakkal szól a városról.