ismertető

Megye: Fehér megye.
Erdély régió.

Marosújvár a Maros bal partján fekvő Fehér megyei város. Torda innen 24 kilométerre, Nagyenyed pedig 21 kilométerre található.

Elnevezése:
Minden bizonnyal az akna szóból ered.

Története röviden:

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIX. századból származik. Ebben a forrásban még Marosaknaként olvashatunk róla.   A rómaiak az itteni sóbányát Salinaenak nevezték el. Már ebben a korban megkezdték kitermelését, amit az Árpád-korban folytatódott. A Maros rendszeresen kiöntött, ezért a sótelepet iszappal borította be. Így a folyamat egy időre megszakadt. Ruszbatzky bányamérnököt viszont megbízták a XVIII. században, hogy tárja fel ezt a magában sok lehetőséget tartalmazó területet. Mészáros György bányamérnök a XIX. században folytatta ezt a folyamatot. Az ő nevéhez fűződik a spirális kosárrendszer elvén működő sófelvonó feltalálása. Ebben az időszakban Mikes János gróf rendkívüli befolyással rendelkezett itt, Széchenyi István látogatott el hozzá és naplójában a következőképp emlékszik meg a település akkori viszonyairól:
„Marosújvár a legkiválóbb akna. Az új bányászati módszerek szerint 35 év óta művelik. Viszont találtak nyomokat, melyek azt sejtetik, hogy már a rómaiak ezekről a helyekről vitték a sót, azonban a bányászatban tapasztalatlanul, saját aknáikat beomlástól félve, hamarost el kellett hagyniok – vagy a sót esőnek, nedvességnek annyira kiszolgáltatták, hogy tönkrement. – Egyébként ha az ember nem akarna a sófejtésben valamely takarékosságot bevezetni, ami a töméntelen mennyiség miatt teljesen feleslegesnek látszik, akkor mi sem volna könnyebb annál: a só a föld alatt 3-4 ölnyire, megszámlálhatatlan mennyiségben hevervén, egyszerűen csak ki kellene vágni onnan. ”


A XIX. századra egyre inkább állandósultak a románok felkelései. Egyik ilyen mozgalom vezetője Simion Prodan közbenjárásával kilencven idemenekült magyart és helyi bányászt mészároltak le, a települést pedig lángba borították.
A század második felében a Maros medrét kiépítették. A sok pusztulást kiheverve megkezdődött egy fejlődési folyamat: Erdély legfontosabb sóbányájává vált, hajómalmokat építettek, heti vásárokat tartottak és Alsó-Fehér vármegye székhelye lett.
Borászata virágzott, szóda és ammóniagyár létesült, fürdőtelep alakult ki.
A XX. század során továbbá dohányfermentáló és bőrgyára alakult.



Lakosság:
1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar, de nem elhanyagolható az itt élő román t kisebbség számaránya sem.
1992-es statisztikák arról árulkodnak, hogy a már domináns számú románság, a kisebbségben lévő magyarok mellett ekkor már cigányok is éltek itt.

Nevezetességei:

• sósfürdő századfordulós épülete
• római katolikus és református temploma.