ismertető
Megye: Hunyad megye.
Erdély régió.
Romosz Szászvárostól csupán 12
km-re található falu Hunyad megyében, Erdélyben.
Elnevezése
Feltehetően egy német személynévről kapta
nevét. Az idők során többféle elnevezése is ismert:
Rams,
Ramos ,
Romoz ,
Ramas ,
Romas .
Története röviden
Az 1300-as években
alapították az ide vándorolt németek. Az első német települések
egyike Erdélyben. 1334-ben keletkezett összeírások alapján arra
következtethetünk, hogy a falu lélekszáma elérte az 1200 főt. A
népes falu azonban a XV. századi török támadások áldozatául esett.
Az 1800-as években a románok népesítették be, majd egy évszázaddal
később érkezett meg ide a szász lakosság. Élt itt még karintiai
németajkú lakosság, akik lutheránusok voltak és kudzsiri románság is.
Egészen 1920-ig volt a Hunyad megyei Szászvárosszék része. A XX.
században addig nem látott méreteket öltött a jobb életkörülmények
reményében az Újvilágba vándorlók száma.
Lakossága
Az 1850-es összeírások alapján a lakosság nagy
része román nemzetiségű, de nem elhanyagolható a német és a cigány
nemzetiségűek száma sem. Felekezeti hovatartozás szerint az itt élő
legnagyobb arányban ortodoxhűek, de 2024 lakosából 290
evangélikusnak, 266 pedig görög katolikusnak vallotta magát.
1900-as népszámlálási adatok már csak 1490 itt élő emberről
számolnak be, akik nagy része román, jelentős német és magyar
kisebbséggel. Vallásukat tekintve még mindig az ortodox egyházhoz
tartozók vannak többen, de ugyanúgy él még itt görög katolikus és
evangélikus is.
A legfrissebb összeírások 2002-ből származnak.
A lakosság számának drasztikus csökkenése ezen adatokból is
visszaköszön, Romosz ekkor már csak 1160 lélekszámú település.
Etnikai szempontból heterogén, a lakosság nagy részét jelentő
románság mellett 74 ember cigánynak. 25 pedig németnek vallotta
magát. Vallásukat tekintve még árnyaltabb képet mutat a lakosság;
hiszen a korábban jelen lévő ortodox, görög katolikus és evangélikus
vallás mellett már 129 pünkösdista vallású hívő is él itt.
Látnivalók
- Az 1400-as években felépített
evangélikus templomát majd három évszázaddal később renoválni kellett.
Ekkor keletkezett tornya. Szász évvel később a lelkészlakot is
építettek mellé.
- Érdekesség, hogy a falu központi
területei műemléknek minősülnek, ezért védettséget élveznek.
A település híres embere:
Az
1600-as években itt látta meg a napvilágot a törökök
életmódjáról, mindennapjairól szóló mű szerzője.