ismertető

Megye: Szeben megye.
Erdély régió.

Szelistye 542 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Szeben megyei város, melyhez közigazgatásilag az alábbi települések tartoznak: Ecsellő, Mág, Omlás, Szebengálos, Szebenkákova, Szecsel, Szibiel és Vále.
A Mărginimea Sibiului tájegység központja,   Nagyszeben csupán 23 kilométerre található innen.

Elnevezése

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIV. századból származik. Ebben a forrásban még Nogfaluként olvashatunk róla. További névalakok: magnam villam Walachicalem, Salistia.

A névalak minden bizonnyal a román selişte szóból ered, mely magyarra fordítva annyit tesz: faluhely, faluközpont.

Története röviden

A nyelvi emlékek és írásos források alapján minden bizonnyal aromun betelepülésű falu a középkorban, mely kezdetben Fehér vármegyei román szabadfalu, majd 1488-tól Szelistyeszék központjává avanzsálódott. A szék szabályzata viszonylag hamar elkészült, ezt a Constitutio gremialis Sedis Szeliste dokumentum őrzi. A szék lakóira nagy adóterhet róttak.

Fontos megemlíteni, hogy a Visarion-féle unióellenes mozgalom központja volt a XVIII. században, majd egy per révén sikerült szabadfalui jogait visszanyerni a lakóknak. A lakosság főként transzhumáló legeltetéssel foglalkozott, területileg főként a Csindrel-hegységbe hajtották nyájaikat. A század végén 4300-as lélekszámú településként írtak róla, ezzel Erdélyben a tizennegyedik legnépesebb település, melynek lakossága viszont elszeparálódva egymástól, negyedekben éltek.

Az 1800-as években már az állattartás mellett sokan kézművességgel foglalkoztak, melynek egyszerű oka volt: a transzhumálás hanyatlott. Szűcsiparának virágzása az 1830-as évektől jellemző, ebben az ágazatban monopolhelyzetbe kerültek a század második felére. Termékeiket a Havasalföld északi részén, de Dél-Erdély összes vásárában értékesítették.

A sonkolyosok vásárolták fel portékáikat, a megmaradt sonkolyt pedig viaszgyertyák előállítására használták fel.

A XIX. század közepére a posztó és pamut alapú ruhaipar is fellendült, így a század második felére már az ipari népesség aránya több mint a lakosság 30%-a.

Ezzel egy időben mégis a lakosság egyre csökkent. Ennek okai lehettek : az erdélyi határőrezred megszűnése, a Monarchia által meghúzott ésszerűtlen vámhatárok, a művelés alá vont a korábbi legelőterületek, a transzhumáló juhtartás hanyatlása. A lakosság nagy arányban kezdett a Havasalföldön illetve a Krím félszigeten letelepedni.

A század utolsó harmadában az itt maradt lakosság vándorkereskedelembe kezdett, szekerekkel közlekedtek, a karavánokhoz hasonlatosan járták az országot és árulták a szebeni céhes ipar termékeit, bőrárut, ruhákat, faszerszámokat, tejterméket, gyümölcsöt.

Miután a vámháború következő lépéseként a Monarchia ennek jövedelmezőségét teljesen megszüntette két út állt a mobilis, vállalkozók előtt: vagy erdélyi piacokra áttérni, vagy kézművesként letelepedni.

Konklúzió:

A transzhumáló juhtartás hanyatlása, az állandósult vámháború mellett  a XIX. század mégis a dinamikus fejlődés időszakának mondható: iparosegylet alapult, takarékpénztár nyílt, szabályozták a patakot és arra fémhidakat (szám szerint hármat) verettek,   az utcákat mindenhol kővel borították, díszfákkal ültették be az itteni parkokat, táncpavilont építettek meg, iskola működött (mely Erdélyben a legnagyobb és legjobb román nyelvű elemi iskolának számított).

A képeslapokon népviseletben lefotózott lakosság volt, a falu mintafaluvá nőtte ki magát. A hagyomány szerint a szelistyei nők szépsége egyedülálló volt.

2003-ban kapott városi titulust.

Lakossága

1850-es összeírások alapján a lakosság nagy része román, de nem elhanyagolható az itt élő magyar és cigány kisebbség számaránya sem. Felekezeti hovatartozást illetően legtöbben ortodoxok, de élt itt görög katolikus is evangélikus vallású is.
1992-es statisztikák arról árulkodnak, hogy domináns számú a románság. Vallásukat tekintve legtöbben ortodoxok.

Látnivalói

• XVIII. századi ortodox temploma (Urunk mennybemenetele ortodox templom) és Keresztelő Szent János születése (grui-i) ortodox templom.
• ortodox esperesség múzeuma
• a város történeti központjának egészét műemlékké nyilvánították
• XX. századi Nemzeti Ház

Itt születtek:

• Dionisie Romano buzău-i püspök, Lamennais román fordítója. Érdemes megjegyezni, hogy ő volt a bukaresti akadémiai könyvtár alapítója
• Dumitru D. Roşca filozófus
• Ioan Lupaş történész, aki a város ortodox esperese volt

Az itteni remetekolostorban élt az unióellenes mozgalom egyik résztvevője Szent Nicolae Oprea, aki kufsteini várbörtönben halt meg.

Szelistye a magyar művelődéstörténetben

• Mikszáth Kálmán Szelistyei asszonyok című művét az itteni hagyomány adta, miszerint a szelistyei nők szépsége páratlan.
  
• Barabás Miklós festő Vásárra induló oláh család című művénél egy szelistyei család állt modellt. Társadalmi státusukat tekintve jómódú juhosgazda volt a családfő.
  
• Jómódú szelistyei juhosgazda és családja volt a modellje Barabás Miklós 1843/1844-ben festett, Vásárra induló oláh család című képének<ref>[2]</ref>.