ismertető
Megye: Bihar megye.
Erdély régió.
Vársonkolyos Bihar megyében
található község. Több társközsége van, melyekkel egy
közigazgatási egységet alkot: Körösbánlaka, Körösbánlakierdő és
Tízfalu.
A település érdekessége, hogy egy
szurdokvölgyben fekszik a Királyerdő északi részén, és hogy területén
ömlik a Méhsed és az Izbendis a Sebes-Körösbe.
Számtalan,
páratlan szépségű barlang található itt: a Bíró Lajos-barlang ,
Izbendis-barlang , Kecskés-barlang , Nagy Magyar.
Elnevezése:
Az első írásos források, melyek említést
tesznek a faluról, a 13. századból származnak és Sunkulus néven
írnak róla. Ez az elnevezés feltehetően abból ered, hogy akkoriban a
falu lakosainak nagy része méhészettel és lépkereskedelemmel
foglalkozott. Ma is használatos nevén, Várfaluként először egy 16.
század elején keletkezett írásos forrás említi.
Története röviden:
Anonymus történetíró egyik
művében említést tesz Igfon erdejében található Tündér-vár, ahová a
kalandozó magyarok félelmetes íjzápora elől Mén-Márót menekült.
A helyi lakosság szerint az említett vár, ezen a területen állt
egykor.
Az 1700-as években a falu a Telegdy-uradalom
része, majd a későbbiekben a Kállay, majd Friedmann, végül a
Zichy-ek tulajdonát képezte.
A Körös-szoros feletti sziklán
álló vadászkastély építtetése Zichy Ödön nevéhez fűződik.
Az 1800-as években a gazdaság legmeghatározóbb elemei a
mezőgazdaság mellett a mészégetés, a tűzálló anyag bányászata, a
fafeldolgozás és a jó minőségű samott-téglagyártás.
A 19. század
fontos vívmányai közé sorolható, a Nagyvárad-Kolozsvár között
megépült vasútvonal, mely a falu gazdaságát még jobban fellendítette.
1910-es népszámlálási adatok szerint az itt élő lakosok nagy része
ortodox vallású román nemzetiségű. A magyarság létszáma a térségben
rendkívül csekély. A falu ortodox temploma a 19. században
épült.
A második világháborút követő szocializmus
időszakában a gazdaság a szovjet minta mechanikus átvételére jellemző
motívumokat tartalmazta. Jellemző a nehézipar nagyarányú fejlesztése:
a környéken ebben a pár évtizedben rengetek bánya nyílt, megannyi
lakótelep épült, amelyek már komfortos körülményeket biztosítottak a
lakóknak.
Fontos pillanatnak számít, amikor a magyar
barlangász, Bagaméri Béla feltárta 1957-ben a Szelek barlangját.
Az 1996-ban megalakult Amatőr Barlangász Klub tevékenységé
révén megannyi bánya került feltárásra.
1992-es
népszámlálási adatok arról számolnak be, hogy a lakosság 7%-a magyar.